Menu

Az atomenergia arra való, hogy okosan éljünk vele!

Szergej Novikov - atomenergia
Interjú Szergej Novikovval, a Roszatom kommunikációs igazgatójával - atomenergia témakörben - a Gazdasági Rádióban - 2013. 07. 09. kedd, 18:05

 

Nyilas Gergely, Gazdasági Rádió (NyG-GR): Nem hittem volna, hogy azt kell majd bejelentenem, a Roszatom képviselője a NucKids miatt látogat Magyarországra. Igaz, Ön a Roszatom kommunikációs osztályának igazgatójaként van itt Magyarországon, és most nem a 90-es évek fiúcsapatáról, a New Kids on the Block nevű együttesről beszélgetünk – ez csak szójáték -, hanem a Roszatom gyermekszínházi projektjéről. Ennek keretében a különböző atomerőművek dolgozóinak gyerekei egy musicalt adnak elő. Megnéztem az Álom megálló című musicalt nemrégen, és semmilyen atomenergiára tett utalást nem láttam benne. Valószínűleg tudatos döntés volt, hogy nem beszélnek közvetlenül az atomenergiáról ebben a programban, hanem csupán kellemes asszociációkat keltenek. Most Pakson is lesz előadás. Engem elsősorban az érdekel – habár az előadást természetesen a közönség fogja megítélni -, hogy mi a rendezvény bejelentett célja. Abban ugyanis az szerepel, hogy a cél az atomenergiával és a radioaktivitással kapcsolatos mítoszok eloszlatása. Az biztos, hogy az atomenergiától való félelem összefüggésben áll az őt körülvevő mítoszokkal. Úgy látom, hogy a fukusimai és a csernobili események idézték elő a bizalmatlanságot az atomenergia, az atomenergetika iránt.

Szergej Novikov (SZN): Köszönöm a kérdést. Jó napot kívánok! Valóban, nagyon kellemes oka van annak, hogy Magyarországon vagyok, ugyanis a Nuclear Kids program itt kezdődik el. A New Kids on the Block esetében a new szó az új gyerekeket jelenti a lakótelepről, a Nuclear Kids viszont arra utal, hogy ezek a gyerekek atomerőmű vagy más atomenergetikai létesítmény mellett születtek, és nőttek fel. A projekt lényege, hogy azoknak a gyerekeknek, akik távoli, vagy éppen zárt városokban, atomenergetikai vagy honvédelmi létesítmények közelében élnek, nincs lehetőségük csak úgy elutazni valahová, mivel a szüleik számára sem adott az utazás lehetősége, ezért ez most itt egy lehetőség, hogy új barátokat szerezzenek, ráadásul külföldön.

NyG-GR: A szülők tehát az államtitkok miatt nem utazhatnak?

SZN: Igen, többek között azért is, mert hozzáférésük van olyan információkhoz, amelyek miatt nem utazhatnak el a városukból, és a kiskorú gyerekek sem utazhatnak. A projekt elsősorban a Roszatom állami konszernnél dolgozók gyerekeit vonja be, miután a szülők tudják, hogy a vállalat gondoskodik a tehetséges gyerekekről. Másodsorban a partnereinket is bevonjuk a projektbe. Hálás vagyok az MVM cégnek és a Paksi Atomerőműnek is az együttműködésért. Most először egy külföldi országban, Magyarországon zajlik ugyanis az egész projekt, tehát az összes színházi próba. Egy hónapos színházi próbafolyamat eredményeképpen állítunk színre musicalt a gyerekekkel. A turné menetrendje: augusztus 1-jén Pakson lépnek fel, augusztus 4-én Prágában, utána augusztus 8-ától már Oroszországban turnéznak, Tomszkban mutatják be a darabot, majd Szentpétervárra utaznak, végül augusztus 14-én Moszkvában lesz egy előadás. Sokan azt gondolják ugyanis, hogy az atomipari létesítmények mellett olyan emberek élnek, akiket sajnálni kell. A gyerekek példáján viszont az látszik, hogy nagyon tehetségesek, akiket éppen fordítva, mi, felnőttek irigyelhetünk azért, hogy tudnak barátkozni, örülnek az életnek, szerények, és az embernek kedve támad felállva megtapsolni őket a lenyűgöző előadás után.

NyG-GR: Tehát, az a némelyek által feltételezett állítás, amely szerint az atomerőmű szomszédságban az élet unalmas, nem igaz. De feltételezem, Ön azokra a mítoszokra gondol, amelyek az atomerőműtől, az atomenergia tényétől való félelemhez kapcsolódnak.

SZN: Pontosan így van. Az újságírók néha megkérdezik ezeket a gyerekeket, milyen az élet az atomenergia, az atomerőmű közelében, és ők őszintén válaszolnak, hogy nem is gondolnak arra, hogy valamiféle létesítmény vagy atomenergia közelében laknak, amely valahol a kis városukon kívül esik, és veszélyesnek számít. Az effajta létezés tapasztalata velük van gyerekkoruk óta, és emiatt teljesen elfogadott az atomenergia. A pszichológiai kutatások is azt mutatják, hogy minél közelebb él az adott ember egy atomipari létesítményhez, annál jobban elfogadja az atomenergiát. Ez azért is van, mert ezek az emberek ott élnek, és azt látják, hogy az atomenergia egy magas színvonalú technológiára épülő ipar. Az atomenergia esetében teljesen tiszta energiáról van szó, amely sok hasznot hoz a városukban a területfejlesztés, a szociális infrastruktúra vonatkozásában, egyenletes villamos áramellátást és magas fizetéseket is jelent.

NyG-GR: Az érvek ugyanígy hangzottak volna el 1986-bAn Pripjatyban vagy 2009-ben Fukusimában?

SZN: Ez két egymástól teljesen eltérő eset. Csernobilról szólva kevesen tudják, hogy az atomerőművek annak idején a Szovjetunióban átkerültek a félkatonai gépgyártási minisztériumtól a polgári energetikai minisztériumhoz, amely az összes egyéb típusú erőművet ellenőrizte, és ezáltal az úgynevezett biztonsági kultúra szintje lejjebb került. A MinAtom akkori vezetői, valamint Jefim Szlavszkij, a tudományos akadémia vezetője és az akadémikus Alekszandrov arról írtak az SZKP Politikai Bizottságának, hogy katasztrofálisan esik a biztonsági kultúra, ami a működtetés kultúráját jelenti, a szabályokat és az előírásokat nem tartják be pontosan, sőt még meg is szegik őket. Egy olyan létesítmény esetében, mint az atomerőmű, ez természetesen megengedhetetlen, aminek nem lesz jó vége. Ebben az esetben is az emberi tényező miatt következett be a baleset. Elvégeztek egy olyan kísérletet, amelyet nem lett volna szabad, és büntetlenül maradt. Nem is kellett volna elvégezni ezt a kísérletet, ami így együtt a negyedik blokk megsemmisülését eredményezte a csernobili atomerőműben, amelynek eredményeképpen a sugárzó anyag kikerült az atomerőműből.

Ezek után hozta a Politikai Bizottság azt a döntést, hogy az összes atomerőmű kerüljön vissza ahhoz a minisztériumhoz, amely célozottan az atomerőművek működtetésével foglalkozik. Ez így helyes. Az orosz föderációban most is így van. Nem lehet megbízni, ugyanis egy olyan ellenőrző testületben, amely nemcsak az atomenergetikával, hanem minden más erőmű szabályozásával foglalkozik. Mert ez ahhoz vezet, hogy az előírások kevésbé specifikáltak, kevésbé fókuszálnak a nukleáris biztonságára, így az ellenőrzés színvonala esik. Egyébként ebből a szempontból a fukusimai történet nagyon hasonló, az erőművet ott a TEPCO vállalat irányította, amelynek a profiljában más erőműtípust is találunk. Ez egy magáncég, amely akkor és most is különböző villamos erőműveket működtet. Ez ott is balul sült el, de más szempontból. Ha megnézzük, a fukusimai atomerőmű kibírta a földrengést és kibírta volna a cunamit is. Mindenki az első négy blokkról tud Fukusimában, de van még egy ötödik és hatodik blokk is az atomerőmű területén, amely nem ment tönkre attól függetlenül, hogy ugyanazon a területen található, ahol a földrengés és a cunami is bekövetkezett. Egy dologban különböznek ezek a blokkok: az ötödik és a hatodik blokkban a tartalék dízelgenerátorok kábelei nem a pincében voltak, hanem a tetőn. Ezért a kábelek nem áztak be, nem történt baj és a dízelgenerátorok folyamatosan el tudták látni a szivattyúkat villamos energiával, amelyek hűtötték a fűtőanyag-tároló medencéjét az ötödik és a hatodik blokkban. Az első négyben a kábelek víz alá kerültek a cunami miatt, a dízelgenerátorok működésképtelenek lettek, és így nem tudták ellátni a szivattyúkat árammal, így leállt a hűtési rendszer, emiatt átforrósodott az üzemanyag. Innen már tudjuk: nukleáris láncreakció, hidrogén-kibocsátás végül hidrogénrobbanás. Ezt azért mondom el, mert elkerülhető lett volna a fukusimai baleset is, hogyha a kivitelező már az elején nem követte volna el ezt a hibát, és a későbbiekben, hogyha a TEPCO személyzete tudta volna, hogyan kell ebben a baleseti helyzetben gyorsan reagálni, tehát ha előzetesen felkészítették volna őket egy ilyen helyzetre, ha már előre meghatározott előírásokat követtek volna. A mi szakembereink azt mondták, hogy az első napon, amikor a baleset súlyosra kezdett fordulni, tartalék áramforrásokat biztosítottak. A stekkerek, a villa és a foglalat viszont nem illett egymáshoz, és ahelyett, hogy összekötötték volna a két vezetékvéget, ők szigorúan az előírások és a szabályok szerint cselekedtek, és új generátort rendeltek meg az áramellátáshoz. Ezzel időt veszítettek és bekövetkezett a túlmelegedés, tehát ide vezetett az, hogy nem tudták, hogyan kell baleseti helyzetben cselekedni.

NyG-GR: Tehát nem mondhatjuk, hogy a félelem az atomenergia témában, az atomenergetikáról mítoszokon alapul, hiszen van magyarázat. Mindig történik valami. Miért alapszó az utóbbi időben a kommunikációban a mítosz?

SZN: A mítoszoknak nagy jelentőségük van és sajnos jelenleg az atomenergia mítoszok dominálnak. A mítoszokról egyszerű beszélni. Oroszország lakosságának túlnyomó többsége, és gondolom, más országokban is így van ez, azt gondolja az atomenergia kérdését illetően, hogy a radioaktivitás technológia alapján jött létre, valami olyasmi, amit a 20. században hozott létre az ember. A radioaktivitás valójában bizonyos vegyi elemek sajátos tulajdonsága, nem az ember találta ki, készítette és engedte útjára, ez mindig is így volt. Létezik. Ismert, hogy létezik egy úgynevezett természetes atomreaktor Afrikában. Gabon egyik szegletében radioizotópok nyomai találhatóak, amelyek csak nukleáris láncreakció nyomán keletkezhettek, tehát a tudósok úgy gondolták, hogy több milliárd évvel ezelőtt ezen a helyen természetes radioaktív részecskék olyan koncentrációja volt jelen, amely létrehozta ezt a láncreakciót és változások következtek be. A többség tehát úgy gondolja, hogy ezt a valamit az ember kitalálta, kiengedte a dzsinnt a palackból, és most az összes radikális zölddel próbáljuk visszagyömöszölni ezt a dzsinnt a palackba, és lemondunk az atomenergiáról. Ugyanakkor az atomenergia mindenütt körbevesz minket: használjuk az orvostudomány területén, a mezőgazdaságban, az autóiparban, a közlekedésbiztonsági rendszerekben és így tovább, sokféle területen. Nem is gondolunk rá, de Oroszországban forgattak egy filmet Atomenergetika a szupermarketben címmel azért, hogy bemutassák az embereknek, hogy ezzel élünk most már elég sok éve, és ha most hirtelen nemet mondunk erre, úgy döntenénk, hogy megszabadulunk az atomenergia által kínált lehetőségek tárházától, akkor újra a kőkorszakban fogjuk találni magunkat, a barlangban. Ez az első sztereotípia, az emberek azt gondolják, hogy az atomenergia technológiai kötődésű, pedig mint látjuk, természeti jelenség, magától értetődő és arra való, hogy okosan éljünk vele.

A másik sztereotípia, hogy az emberek úgy gondolják, az atomerőmű a légkörbe bocsát valamit. Ha van egy kémény, akkor abból valami felszáll, ha pedig mégsem, akkor ez szemmel nem látható, és akkor az ember elkezd félni tőle. Minden más típusú energiatermelési módtól eltérően, az atomenergia estében minden üzemanyag a reaktor belsejében marad, semmi sem kerül a légkörbe. Az emberek azt gondolják, hogy az atomerőmű még normál működés közben is kárt okoz a körülötte élőknek, így gondolja az emberek 50%-a. Ez teljes félreértés, és ezt szeretnénk eloszlatni azzal, hogy minél több információt adunk arról, hogy milyen elv szerint is működik egy atomerőmű.

NyG-GR: Június végén Szentpétervárott volt egy közös rendezvénye a NAÜ-nek és a Roszatomnak Atomenergetika a 21. században címmel, amelyen 89 ország küldöttsége képviseltette magát, és valóban mindenki arról beszélt, hogy mennyire megkerülhetetlen a gazdaság, a világ fejlődése szempontjából az atomenergia. Németországot kivéve, amelyről majd később még beszélünk. Újabb és újabb országok jelennek meg, amelyek atomerőműveket szeretnének építtetni, többek között Szaúd-Arábia és Banglades. Szergej Kirijenko, a Roszatom vezetője arról beszélt, hogy Fukusima előtt volt egy reneszánsza a békés atomenergiának, és Fukusima után feltette magának azt a kérdést, hogy mennyire megalapozott az országok azon igénye, hogy atomerőművet építsenek. Arról beszélt, hogy most, Fukusima után ez a divat kezd lecsengeni. Amikor a divatról beszélt, akkor valószínűleg arra gondolt, mint ahogy én is, hogy vannak olyan országok, amelyek esetében nem szükségszerű, hogy atomerőművet építsenek és nincs meg hozzá az elégséges eszközük sem, ráadásul szakemberek sincsenek ehhez. Vegyük példaként Bangladest! Ön mennyire érzi megalapozottnak a szándékát arra nézve, hogy atomerőművet építsen?

SZN: Először is arról beszélnék, hogy mit mondott Szergej Vladlenovics Kirijenko akkor, amikor a divatról beszélt. Ő azt mondta, hogy az atomenergetika reneszánszának idején, tehát a fukusimai baleset előtt temérdek ország jelentkezett azzal, hogy szeretne atomerőművet építeni, ugyanakkor az embernek az az érzése támadt, hogy óvatosnak kell lenni, ugyanis minden magas szintű tárgyaláson a különböző országok küldöttei mind azt mondták, atomerőműre van szükségünk, építsenek nekünk atomerőművet. De nem volt meg az az érzésünk, hogy képesek atomerőművet építeni és működtetni. De, ami az Ön kérdését illeti arra vonatkozóan, hogy egészében véve készen áll-e ma Banglades, hogy atomerőművet működtessen? Bangladesnek 200 milliói lakosa van, több mint Oroszországnak, miközben Bangladesben mindössze 5 GigaWatt az össz beépített erőművi teljesítmény. Az öt GigaWatt öt 1000 megawattos atomerőművi energiablokk teljesítménye. Nálunk, Oroszországban ma 33 atomerőművi blokk működik, egyenként kb 1 Gigawatt teljesítménnyel, miközben az összes megtermelt energiának csak 18 százalékát adják Oroszországban az atomerőművek. Bangladesben az összes beépített teljesítmény 5 GigaWatt. A bangladesi fővárosban, Dakkában rendszeresen kikapcsolják az áramot. Ráadásul nincs az ország egész területén villamos-energiai hálózat. Ha tehát azt kérdezem, hogy megalapozott-e a bangladesiek kívánsága, hogy atomot szeretnének, hogy elegendő energiájuk legyen, akkor az a válasz, hogy igen, megalapozott.

Van egy másik szempont is, az első olyan ország, amely az elmúlt tíz évben úgy döntött, hogy megépíti az atomerőművét, ez az Egyesült Arab Emirátusok. Itt mintha az Ön ugyanazon kérdésére egy másik szempontból lehetne választ adni. Kell-e vagy sem nekik atomerőművet építeniük? Van olajuk, földgázuk, ez egy gazdag ország, turisztikai célpont, óriási tömegek utaznak oda, miért kellene az Arab Emirátusnak atomerőmű? A válasz ugyanaz: a szénhidrogént az utódaiknak szeretnék megőrizni, eladni fognak ugyan belőle, de exportra, és a bevételek ott maradnak az utódaiknak, a bevételek beépülnek az infrastruktúrába. Ugyanilyen példa Norvégia, amely kőolajat termel, de saját célra nem használja fel, hanem eladja, és a nemzeti jólét alapját teremti meg általa. Ugyanez a megközelítés érhető tetten most az arab világban is. A szénhidrogént exportálják, és maguknak a villamos energiát az atomerőműveikkel termeltetik majd meg.

NyG-GR: Mostanában egyre több szó esik az atomerőművek negyedik generációjáról, ilyen gyorsneutronos, vagy másként szaporító erőmű működik Belojárszkban is 600 megawatt teljesítménnyel, India is hasonló atomerőművet épít. Mennyire közeli, hogy nagyobb léptékben lehessen alkalmazni ezt a technológiát?

SZN: A 600 megawatt már egy ipari méretű atomerőmű, habár, ha pontos akarok lenni, akkor tudományos-ipari üzemeltetésűként minősül jelenleg. A BN 600-as blokkon a folyékony nátriumhűtés fejlesztése folyik, ám az üzemanyag-ciklus zárttá tétele még hiányzik. Ez ugyanis a kulcs, ahogy azt az előadók a moszkvai fizikai egyetemi kar harmadik évfolyamán magyarázzák. A gyors neutronos reaktor az olyan, mintha betennénk a kemencébe három fahasábot, sütnénk egy rántottát, majd kivennénk négy fahasábot. Ez a reaktor tehát fűtőanyagot termel egy másik típusú reaktorhoz, és zárt üzemanyagciklus jön így létre.

NyG-GR: Tehát, a harmadik generációs atomerőműnek termel üzemanyagot?

SZN: Igen, ott használják fel. A zárt üzemanyagciklus már megvalósul a BN-800-asban, amelyet ebben az évben helyeznek üzembe, ez már a teljesítmény következő foka, amely már hibrid zónával fog dolgozni, tehát urán-plutónium fűtőelemmel, amely segít az üzemanyagciklus lezárásában.

NyG-GR: Megéri-e Magyarországnak, hogy megvárja ezt a típust? Miért fizetnénk óriási összegeket egy leköszönő technológiát képviselő atomerőműre?

SZN: Mit ért azalatt, hogy leköszönő technológia? Amikor most repülőgépeket építünk, nem mondjuk azt, hogy ez egy XVI. századi technológia, amikor Leonardo da Vinci első repülőgép-vázlatát készítette. Ezek teljesen különböző dolgok. A harmadik generációs erőművek nyomottvizes technológiája párhuzamosan fejlődik, és elmondhatom, hogy Oroszországban a század végéig ez a technológia lesz továbbra is a domináns. A gyors neutronos reaktorok valamikor 2100 után lesznek többségben, dominálnak majd. Persze, ha Magyarország meg akarja várni 2100-at, lehet addig várni. Másrészt, a BN-600-at már 30 éve működtetjük éppen azért, hogy a szakembereink tapasztalatot gyűjtsenek a működtetésében, mivel ezek elég specifikus ismeretek. Megértem, hogy a hallgatóságot nem akarja untatni a részletekkel, de ha emlékszünk az Avatar című filmre, abban szerepel a Pandora nevű bolygó, a légkör helyett argon gáz vette körül, amelyet az ott élők lélegeztek be. A BN-600 esetében csakúgy, mint a BN-800 esetében az egész zóna argonnal van feltöltve, mert a folyékony nátrium tűzveszélyes, és így megakadályozzuk, hogy a levegővel érintkezhessen. Képzelje el az argon hatalmas mennyiségét! A zónát, az egész létesítményt argonnal veszik körül. Az ember számára ez azt jelenti, hogy manipulátorokkal lehet csak a zónán belül dolgozni, az egész automatizálva van, robotizált. Ezeket a kompetenciákat megszerezni, 30 évig balesetmentesen működtetni, sőt továbblépni az úgynevezett MOX üzemanyag felhasználása felé a reaktor aktív zónájában, hatalmas tudásmennyiséget igényel és ez a tudás szükséges ahhoz, hogy kereskedelmi forgalomba állíthassuk a blokkokat. Ingyen villamos energia nem létezik. Ha ma a BN-800-at építenénk fel Magyarországon, akkor gazdasági szempontból ez drágább lenne, mint a VVER-1200-as megépítése. Mert a szükséges méretű infrastruktúra megteremtése nem lenne gazdaságilag kifizetődő.

NyG-GR: Van egy másik vonal is. A Kalinyingrádi megyében tervezett erőművel kapcsolatban beszélnek a kis teljesítményű reaktorokról. Elég különös helyzet alakult ott ki, a balti államok szeretnének leválni az orosz-ukrán-belorusz közös energiarendszerről, ily módon a kalinyigrádi terület mintegy szigetté válik. Így került szóba, hogy ott kis teljesítményű 40 megawattos blokkokat létesítsenek. Ilyen blokkok már működnek a tengeralattjárókon és a jégtörőkön. Ezekből, ha többet telepítenek, nem jelent-e veszélyt, hiszen minél több blokk van, annál nagyobb a veszély.

SZN: Itt nincs szó veszélyről, helyesen említette, ezek a KLT-típusú reaktorok több ezer reaktor/év üzemidővel rendelkeznek már a tengeralattjárókon, ami referenciaként nagy idő. Szó lehet más típusú, hasonlóan modulrendszerű reaktorokról, ilyen az ólom-bizmut hűtőközegű gyorsneutronos reaktor, amely típus bemutató reaktorát Dimitrovgrádban tervezik. Azért modul rendszerű, mert, ha valakinek 100 MW teljesítményre van csak szüksége egyet, ha 200 MW-ra kettőt és így tovább rendelhet. Ez szintén negyedik generációs reaktortípus. A hűtőközeg ólom-bizmut, tehát folyékony fémről van szó, amely egyszerűen kifolyik és megszilárdul, ha törés következne be a rendszerben, így nem fordulhat elő szennyezés. Visszatérve a kalinyingrádi területhez. A kis teljesítményű reaktorok egyik domináns irányát jelentik ma a világ atomenergetikai fejlesztéseinek. Az amerikaiak és a koreaiak is foglalkoznak ezekkel a reaktorokkal, nálunk, Oroszországban pedig már régóta működnek. Azért született döntés a kalinyingrádi telepítésükről, mert az eredetileg tervezett 1200 MW-os reaktor egyszerűen túl nagy teljesítményű, miután jelenleg a teljesítményigény a területen 600 MW, ezért ekkora új blokk egyszerűen nem szükséges. Két lehetőség van. Vagy fél teljesítménnyel megy, ami kevéssé gazdaságos, vagy a teljes energiarendszer, illetve a fogyasztók teljesen ettől az egy erőműtől függenének. Fűtőelemcsere vagy más leállás esetén a fogyasztóknak viszont nem lehet azt mondani, hogy egy hónapig legyenek meg áram nélkül. Ez nem működik, ezért telepítenek kis teljesítményű blokkokat. A nagy blokkok pedig az európai rendszerre kapcsolva működnek és kizárólag exportra termelnek.

NyG-GR: Van egy ország, Németország, amely azt tervezi, hogy lemond az atomenergiáról. Mi a véleménye az atommentes jövőről, mennyire reális ez Németországban, illetve mennyire valós a más energiaforrásokra való átállás?

SZN: Őszintén szólva, nem hiszem, hogy Németország kizárólag az alternatív energiaforrások, így a szél- és napenergia használatára állna át. Nézzük meg a közelmúltat: az ezredfordulón az akkori német kancellár, Gerhard Schröder, aki a zöldekkel lépett koalícióra, az atomenergiáról való lemondás mellett döntött. A világ haladt, és bekövetkezett az úgynevezett nukleáris reneszánsz, majd Angela Merkel 2009-ben arról beszélt, hogy meghosszabbítják az atomreaktorok működését, amelyek az áramtermelés harmadát biztosítják. Schröder és a zöldpárti Joschka Fischer terve nem valósult meg, egy blokkot 2006-ban ugyan bezártak, de nem folytatták. 2011-ben bekövetkezett a fukusimai baleset. A német közvélemény ismét hallgatott a radikális, atomellenes jelszavakra és a kancellár attól tartva, hogy elveszíti a liberálisok támogatását, az atomról való lemondás mellett döntött. Mit lehet erre mondani? Németország mindmáig használja az atomerőműveit és fogja is 2022-ig. Másrészt a legrégebbieket, nyolc blokkot viszont már leállítottak. Tizenegyezer szakember elveszítette a munkáját. Az emberi tragédiák mellett vegyük a másik oldalát a dolognak. A német Volkswagen konszern és a francia Peugeot esetét. A franciáknál 76 százalék az atomenergia részaránya az energiamixben, és az olcsó áram versenyelőnyt biztosít. Egy idő után a német ipar nem tud a minőség rovására takarékoskodni és átviszi a termelést más országokba, ahol olcsóbb az áram. Folyamatosak a megkeresések, nemrég az ipar képviselői levélben figyelmeztette a kancellárt arra, hogy, ha ez így folytatódik, az már az energiarendszer működését fenyegeti. A balti erőmű árama a rendszer stabilizálása miatt nagyon is szükséges lesz Európában, miután Németország mindent megtesz, hogy a saját energiarendszerét destabilizálja. Másrészt szénalapú erőművi kapacitásokkal váltják ki az atomerőműveket, ami jelentős kibocsátás-növekedéssel jár. Nemcsak szén-dioxid, de urán 235 és 238-as izotópok is vannak füstben, miután a szén uránt is tartalmaz. A szűrők és egyebek szintén plusz kiadást jelentenek, amiért a fogyasztó fizet végső soron.

NyG-GR: Magyarország egyebek közt ezért is tervezi a paksi atomerőmű bővítését. Noha a tender kiírása húzódik, előbb a tavalyi év végéről volt szó, majd most arról van szó, hogy az év végéig mindenképpen kiírják. Az öt lehetséges résztvevő közül az egyik Oroszország. Mennyire jellemző a tenderkiírás csúszása ebben az ágazatban?

SZN: Ez gyakori mindenütt. Van, amikor meghirdetik a tendert, de sokáig nem tudnak eredményt hirdetni. Csehországban a temelíni tender eredményét már ki kellett volna hirdetni, de különböző okokból, mint most a kormányváltás, késik az eredményhirdetés. Az ideiglenes kormány azt mondja, hogy várjuk meg a választásokat. Különböző okból húzódik a politikai döntés. Márpedig ha politikai döntésről van szó, a különböző politikai erők megpróbálják a választók elé tárni, hogy mennyire tekintetbe veszik a különböző tényezőket. Ezek mindegyikét viszont nagyon nehéz figyelembe venni, ezért újabb és újabb csúszások következnek be. Vannak viszont más esetek is, mint Finnországé és a Fennovoimáé, amikor nem politikai döntésről van szó. A Fennovoima a legkülönbözőbb ipari cégeket tömöríti: élelmiszeripari, fakitermelő, gépgyártó, gyógyszeripari vállalatok, összesen 60 különböző cég van benne. A Fennovoima előbb meghirdette a tendert az atomerőmű építésére, majd közvetlen tárgyalásokba kezdett a lehetséges szállítókkal, a franciákkal, a japánokkal és a Roszatommal, és ezek eredményeként most a Roszatomra esett a választás. Másként fogalmazva megnyertük a tendert és véglegesítjük a szállítás feltételeit, illetve 34 százalékban tulajdonosként is részt veszünk a beruházásban. Amikor üzleti alapú és nem politikai döntésről van szó, a helyzet egyszerűbb. A részvényesek, mint a Fennovoima esetében is, azt mondják, hogy építsék meg mielőbb az erőművet, mert biztonságos, tiszta és elérhető árú energiaforrásra van szükségünk. Azt mondják, hogy a parlamenti jóváhagyás után haladjunk az üzleti terv szerint.

NyG-GR: Elképzelhető, hogy Magyarországon is a késedelem oka pénzügyi kérdésekben keresendő. Az www.atomenergiainfo.hu portálon megjelent hír szerint Tóth Csilla, az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. vezérigazgató-helyettese arról beszélt, hogy az év végéig kiírják a tendert, ha nem lesz gond a finanszírozással. A Roszatom tud finaszírozást is ajánlani?

SZN: Minden a feltételektől függ. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szentpétervári tanácskozásán az egyik fontos téma az atomenergetika finanszírozási rendszere volt. Eddig főleg EPC-szerződéseket ajánlottunk, az angol Engineering, Procurement, Construction – mérnöki tervezés, beszerzés, építés szavakból. Mára gyakorlatilag nincs már ilyen szerződésünk. Az országok és kormányok finanszírozást is igényelnek. Törökországban például a kormány azt mondta, hogy a Roszatom maga építse fel és üzemeltesse az erőművet, és adja el az áramot a kormányközi szerződésben rögzített garantált áron.

NyG-GR: A finanszírozást is ebben az esetben biztosítja az orosz fél.

SZN: Ebben az esetben a teljes finanszírozást az orosz fél biztosítja, hiszen a mi tulajdonunkban van az erőmű, mi építjük Törökország területén, és új piacra teszünk szert. Régebben felépítettük és kivonultunk. Az atomerőmű megtérülési ideje 23-25 év, azok a blokkok, amelyeket ma tervezünk 60 évig működnek, 25 év alatt megtérül a befektetés, utána tiszta haszon a működés még 35 évig. Számunkra a BOO (Bouild, Own, Operate – Építsd, Birtokold, Üzemeltesd) formátum nagyon is érdekes, a finn erre hasonlít, mivel a finnek kérték, hogy szálljunk be tőkebefektetőként egyharmad arányban. Ezért érdekeltek is leszünk abban, hogy az erőmű megbízhatóan termeljen. Azt, hogy milyen feltételekkel hirdetik meg a magyarországi tendert, magától értetődően nem ismerjük, amint meghirdetik, nagyon alaposan tanulmányozzuk a kiírást, miután a finanszírozásra sokféle variáció képzelhető el. Más kérdés, ha egy adott cég tendert ír ki és ez alapján választ szállítót, és a szállító féltől vesz fel hitelt, ez kockázattal jár a kiíró számára. Ha van arra lehetőség, hogy résztulajdonossá váljon a befektető, vagy fele-fele részben finanszírozzák az építést és felesben üzemeltessék az erőművet, illetve a hasznon is felesben osztozzanak, nos, ebben az esetben már egész más üzleti modellek működnek. Le kell ülni, alaposan át kell számolni és a partnereknek optimális megoldást kell találni. A mai világban nincs megoldhatatlan kérdés.

NyG-GR: Az orosz fél a lokalizációról beszélt, azaz arról, hogy Paks esetében kész magyar vállalatokat is bevonni 30 százalékos mértékben. Hogyan jött ez a szám, hiszen egyelőre nem tudni, hogy egy vagy két reaktor lesz Pakson. Vagy Önnek van erre vonatkozóan értesülése? A másik kérdés, hogy a 30 százalék minek a 30 százaléka, a bekerülési összegnek, vagy a résztvevő cégeknek harminc százaléka lesz magyar.

SZN: A kérdés elég egyszerű. Harminc százalékát a bekerülési költségnek a földmunkák, illetve a betonozás teszi ki. Maga a terület előkészítése, illetve a betonszerkezetek építése.

NyG-GR: Függetlenül attól, hogy hány reaktor épül.

SZN: Ha nagy teljesítményű reaktorokról beszélünk, akkor a reaktorterem, illetve a gépház a turbinával és a generátorral. A teljes bekerülési költség harminc százalékát ezeknek a betonszerkezeteknek az építése teszi ki. Ezt helyi cégekkel oldjuk meg. Magyarországon vannak olyan építő cégek, amelyek képesek erre a munkára. Ehhez jönnek még a gépgyártó vállalatok. Nemrég a Ganz Engineering és Energetikai Gépgyártó Kft. a Roszatomhoz tartozó Atomenergomas gépgyártó holding részévé vált. Biztosak vagyunk abban, hogy ez a vállalat képes a paksi bővítésben részt venni, ha megnyerjük a tendert, hiszen ez a cég már most is atomerőművi átrakót, szivattyúkat gyárt oroszországi atomerőművek számára. Különböző számok vannak forgalomban. De ne cseréljük fel a szerepeket, a magyar fél a kiíró, és mi vagyunk a szállítók. “A Roszatomot semmi sem akadályozza meg abban, hogy részt vegyen a tenderen, amennyiben a feltételek érdekesek lesznek számára.”

NyG-GR: Novikov úr, köszönöm, hogy rendelkezésre állt.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Magyarországon próbálnak az Atomkölykök
Új, orosz 3+ generációs reaktorok
A Roszatom készül a paksi bővítésre


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére