Menu

Atomhorizont – a 2003-as paksi üzemzavar elhárítása

Az orosz televízió „Atomhorizont” című 2017. szeptember 27-i adása a 2003-as paksi üzemzavar elhárításáról – leirat

Riporter: Julija Ponomarjova

 

Riporter:
2003. április 10. este, 100 km-re Budapesttől a paksi atomerőmű 2-es blokkjának reaktortermében az érzékelők a sugárzás növekedését jelzik. Ebben a pillanatban a reaktor mellett, az 1-es aknában a fűtőelemek tisztítására szolgáló francia berendezés működik, avagy pontosabban már nem működik. Arról, hogy üzemzavar történt, azonnal értesítik a magyarokat, nem állt fenn a sugárszennyezés veszélye, de ennek ellenére tizenegy évbe telik, hogy a baleset következményeit megszüntessék. Arról, hogy pontosan mi is történt akkor Magyarországon, és miért az oroszoknak kellett kijavítaniuk a franciák hibáját – erről szól az „Atomhorizont” című műsorunk. Jó napot kívánok!

Headline-ok:

Riporter: A technológia hiányossága

Bejátszás: „A tervező súlyos hibát vétett.”

Riporter: Ki a felelős a paksi üzemzavarért? Fogók és víz alatti „porszívók”

Bejátszás: „Természetesen félelmetes volt ilyen közelről látni a 30, erőteljesen sugárzó fűtőelemköteget.”

Riporter: Hogyan segítettek az oroszok a magyaroknak? Szigorúan titkos minősítésű…

Bejátszás: Hat vagonban szállították el.

 

Riporter:
Hogyan vitték el a veszélyes szállítmányt Magyarországról?
A paksi üzemzavart a nukleáris események besorolására szolgáló INES-skálán 3-as fokozatúnak minősítették. Természetesen nem hasonlítható össze a 7-es fokozatú csernobili, a fukusimai vagy az amerikai Three Mile Island erőművében történt balesettel, de az Európa közepén történt üzemzavar nemcsak Magyarország legközelebbi szomszédait ijesztette meg, hanem az egész világot.

Hamvas István, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója:
Ami kellemetlen volt, hogy nem voltunk felkészülve egy ilyen helyzetre. A munkatársainkat, a szakembereinket mindig arra készítettük fel, hogy az utasítások, a szabályzatok alapján járjanak el. Ilyen helyzetre egyszerűen nem volt utasításunk.

Riporter:
Az 1980-as években épült VVER-440-es blokkok primer körében, a gőzfejlesztő egy meghatározott szakaszán radioaktív lerakódások keletkeztek. A megoldás vagy az érintett rész sugárvédelmi árnyékolása, vagy pedig a lerakódások dezaktiválása, vegyi úton történő eltávolítása volt speciális vegyszerek alkalmazásával. Ezt az utat választotta Magyarország, ám az eltávolított anyag egy része a vízzel a reaktorba kerülve lecsapódott a forró fűtőelemkötegek külső felületén.

Dr. Katona Tamás, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. tudományos tanácsadója:
Döntés született a fűtőelemek felületén keletkezett lerakódások letisztításáról. Megrendeltük az erre szolgáló technológiát, kipróbáltuk, jól működött, majd úgy döntöttünk, hogy megnöveljük a berendezés teljesítményét. Ekkor, a tisztítóberendezés teljesítményének megnövelése kapcsán a tervező súlyos hibát vétett. Ezt a hibát sem mi, sem pedig utóbb a felügyeleti szerv nem vette észre.

Riporter:
Oroszországban a hasonló tisztítási műveletet inkább ultrahanggal végzik, ahhoz hasonlóan, mint a lepedék és a fogkő eltávolítását a fogorvosnál. A magyarok a francia technológia mellett döntöttek. A Framatome ANP cég azt ajánlotta, hogy rögtön 30 fűtőanyag-köteg mosását végzik el egy savas oldatban. A legvalószínűbb forgatókönyv arra, hogy mi is történt, az alábbi: a tisztítandó fűtőelemkötegeket a savas tisztítóoldattal teli tisztítótartályba helyezték. A lezárt tisztítótartályt leengedték az akna mélyére, ahol 13 méter vastag vízoszlop alá került. Amikor a tisztítóoldatot vízzel kezdték lecserélni, jelentkezett a konstrukció hiányossága. Úgynevezett bypass történt, a fűtőelemek felső része a hűtésükre szolgáló víz nélkül maradt, miután a víz felszíne elkezdett forrni és a keletkező gőz nyomása miatt a víz nem tudta kitölteni a tartály teljes volumenét. A fűtőelemek burkolatának hőmérséklete megközelítette a 1300 Celsius-fokot, és a cirkónium ötvözetből készült burkolat oxidációja nyomán hidrogén kezdett felgyülemleni a gőzben. A tisztítótartály megtartotta ugyan a hermetikusságát, ám a tartály belsejében ellenőrizetlen folyamatok zajlottak.

Valerij Szmirnov, a „Szoszni” intézet tudományos vezetője:
Először azt tapasztalták, hogy megnövekedett a radionuklid-koncentráció a szellőztető rendszerben. A paksiak felhívták a franciákat és közölték ezt velük, akik viszont azt válaszolták, hogy ne törődjenek vele, a fűtőelemkötegek hermetikusak. Nem is törődtek vele egészen addig, amíg egy nagy durranás nem hallatszott és a tartályban keletkezett gőz robbanásszerűen ledobta a tartály fedelét. A fűtőelemek cirkonium-ötvözet burkolata törékennyé vált és az oldalsó fűtőelemkötegek kivételével azokat széttördelte a robbanás.

Riporter:
A felelősség megállapítása a NAÜ vizsgálóbizottságának feladata volt. A fő kérdés azonban az volt, hogy mi a teendő ebben a helyzetben. A tartályt folyamatosan hűtötték, hogy a sérült fűtőelemek maradék hőjét elvezessék. Az aknát azonban előbb-utóbb meg kellett tisztítani és kiemelni a sérült fűtőanyagot. A franciák 12 millió eurót kértek, túl sokat, noha az erőműben mindmáig meg vannak győződve róla, hogy a technológia kidolgozói valójában nem voltak képesek saját hibájuk következményeinek felszámolására. A fűtőelemek szinte porrá zúzódtak, noha voltak a tartályban nagy fűtőelemköteg darabok, illetve egész urántabletták is. A törmelék összegyűjtése és kiemelése csak távirányítással volt megoldható. A paksi reaktorblokkok a 1970-es évek végén és az 1980-as években épültek szovjet technológiával. Az erőmű teljesítménye jelenleg mintegy 2000 MW. A paksi atomerőmű állítja elő a Magyarországon termelt áram 40 százalékát. Az erőmű működése során a legmegbízhatóbb és kipróbált partnere Paksnak Oroszország volt. Ezért is fordultak segítségért a TVEL-hez a magyarok. A nyugati technológia ugyanis orosz gyártmányú fűtőelemeket tett tönkre.

Pjotr Lavrenyuk, a fűtőanyaggyártó vállalat, a TVEL Nyrt. alelnöke:
Az volt a kérdés, hogy a TVEL több más orosz szervezettel együtt elvállalja-e a következmények elhárítását, a sérült fűtőanyag eltávolítását és a 2-es blokk 1-es aknájának eredeti állapotba történő visszaállítását. Több orosz szervezettel, mindenekelőtt a Kurcsatov Intézettel, az OKB Gidropressz tervezőintézettel, a besugárzott fűtőanyaggal sokat foglalkozó, dimitrovgrádi Atomreaktor Tudományos Kutatóintézettel és több más szervezettel konzultálva végül arra jutottunk, hogy képesek vagyunk ezt a feladatot megoldani.

Riporter:
A sérült fűtőanyag eltávolításának előkészületei több mint három évig zajlottak, a legfontosabb a biztonság volt. A munkatársakat érő sugárdózisnak nemhogy a megengedetten belül, de az alatt kellett maradnia. A paksi atomerőmű múzeumában látható a tartály egy makettje. Ebből a makettből több is készült. Egy a dimitrovgrádi atomreaktor kutatóintézetben és még kettő Magyarországon volt, hogy a szakemberek fel tudjanak készülni arra, hogy szinte vakon a vastag vízréteg alól fel tudják hozni a fűtőanyag-kazetták darabjait.

Valerij Szmirnov, a „Szoszni” intézet tudományos vezetője:
Mintegy kétszáz-fajta berendezést és eszközt fejlesztettünk ki, de legalább százötvenet a tartalékokkal együtt. A legkülönbözőbb eszközöket. Fogókat, fűrészeket, víz alatti „porszívókat”, hogy az apró törmeléket ki lehessen emelni. Harapófogókat, hogy szét lehessen tördelni az anyagokat. Tokokat és tölcséreket, hogy be lehessen tokozni a kiemelt anyagot. Vízszűrőket, ugyanis amint kiemeltek valamit a tartály fenekéről, felszállt az apró, finom, por jellegű törmelék. Az akna megtisztítását a magyarok és az oroszok vállvetve végezték. Minden váltásban hat orosz és két magyar szakember dolgozott. A magyarok közül az idősebbek a Moszkvai Energetikai Egyetemen (MEI) végeztek, ezért nem okozott nehézséget a fordítás a helyszínen.

Buránszky István, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Rendszertechnikai Főosztályának vezetője:
Mindig úgy dolgoztunk, hogy a munkaterületet és a dolgozókat vastag vízréteg választotta el, ami védte őket a sugárzástól. Kétféle módon tekinthettek le a sérült fűtőelemekre: vagy a vízen keresztül, vagy a kamerákon át. Két képernyőn követhették a víz alatt végzett műveleteket.

Riporter:
Nem volt ez félelmetes, hiszen azon a helyen voltak, ahol az üzemzavar történt. Nem féltek, akik ott dolgoztak?

Buránszky István, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Rendszertechnikai Főosztályának vezetője:
A vízen keresztül nézve, amikor egészen közelinek tűnik a harminc sérült kazetta, amelyek nagyon erősen sugároznak, félelmetes a látvány. Voltak ugyanakkor mérőműszereink, amelyek például a neutronáramot és a gamma sugárzást mérték, amint ez látható a képen is.

Riporter:
Hatméteres csápszerű fogószerszámokkal a szakemberek összegyűjtötték a legapróbb morzsáit is a sérült fűtőanyagnak. A szétroncsolódott kötegeket szétvágták, az egészben maradt kötegeket pedig kiemelték. A veszélyes hulladékot hermetikus tokba zárták, amely különleges gázelvezető rendszerrel rendelkezik. Ezt a paksiak számára a szentpétervári VNIPIET atomenergetikai tervezőintézetben tervezeték. A hermetikus tokokat, a sérült fűtőanyag kiemelése és betokozása után, néhány évre a kiégett kazetták átmeneti tárolójába vitték. Sokáig tartott annak a kérdésnek az eldöntése, hogy miként is szállítsák el az erőműből a sérült fűtőelemeket. A vízi- és a légi szállítás lehetőségét rögtön elvetették. A biztonság szempontjából legmegbízhatóbb megoldást választva a szakértők a vasúti szállítás mellett döntöttek. 2014 nyarán a tokokat speciális vasúti szerelvénybe rakták és azt hosszú útra indították a Majak felé. Szigorú titoktartás közepette, fokozott őrzés-védelem mellett a hat vagon megrakva három tonna uránnal Ukrajnán és fél Oroszországon keresztül tette meg az utat. Augusztusban a sérült paksi fűtőanyag végül megérkezett feldolgozásra a Cseljabinszk megyei Majak kombinátba. A paksi 2-es blokk ma termel, amelynek üzemidő hosszabbítása jelenleg folyamatban van. Az erőműben jelenleg folyamatban van a harmadik generációs orosz üzemanyag bevezetése.

Dr. Nemes Imre, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. reaktorfizikai osztályvezetője:
A teljesítménynövelés mellett a harmadik generációs üzemanyagra való áttéréssel olyan projektet viszünk véghez, amelyet még ilyen típusú blokkokon nem végeztek a világban. A teljesítménynöveléssel együtt szeretnénk áttérni a 15 hónapos átrakási ciklusra. Régebben ez egyéves volt.

Riporter:
A NAÜ bizottsága utóbb megállapította, hogy a Paks közelében lévő települések lakosságát az üzemzavar és a kibocsátás miatt 0,13 mikrosievertes dózis érte, ami 80-szor alacsonyabb, mint amit egy fogröntgen vizsgálat jelent. A paksi üzemzavar nem rendítette meg a magyarok bizalmát az atomenergetikában. Ma a lakosság 76 százaléka támogatja a paksi erőmű működését.

Hamvas István, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója:
Megtapasztaltuk, hogy ennek az együttműködésnek az eredményeként az orosz szakemberek tapasztalataira és korszerű technológiára tettünk szert. Nyugati partnereinktől nem kaptunk volna ilyen új technológiát. Oroszország, mint kollégákhoz, mint barátokhoz viszonyult hozzánk. Ez ad okot bizakodásra a további kapcsolatainkat illetően. Engedjék meg, hogy ezúton is megköszönjem mindazon orosz kollégák segítségét, akik hozzájárultak ahhoz, hogy meg tudjuk oldani ezt a problémát.

Riporter:
A paksi üzemzavar elhárításáért több orosz szakember magas magyar kormánykitüntetést kapott. Ez nemcsak az orosz atomenergetikai szakemberek professzionalizmusának elismerése volt, hanem elismerték a technológia biztonságos voltát és fejlettségét is, amelyre évek hosszú során át tett szert az orosz atomenergetikai ipar. Magyarország és Oroszország megállapodott, hogy a TVEL a paksi atomerőművet működésének végéig ellátja üzemanyaggal. Idén januárban még egy fontos kormányközi megállapodást írtak alá és nagyon is valószínű, hogy a közeli jövőben két új blokk épül a paksi atomerőmű területén.

 


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére