Menu

Az atomerőműhöz költöztek a madarak

madarak a kudankulami atomerőműnélIndiában a kudankulami lakosok megdöbbenve tapasztalták, hogy az atomerőmű körül egyre több madár jelenik meg. A tudósok nem lepődtek meg ezen a tényen, hiszen tudják: a madarakat a számukra kialakult kedvező életfeltételek vonzották oda.

 

A helyi lakosok beszámolója szerint a dél-indiai államban, Tamil Naduban az atomerőmű építése előtt a föld száraz és repedezett volt, nem nőtt rajta csak tövis és kaktusz. A látkép egyhangúságába csupán a termeszhangyák hatalmas dombjai hoztak némi színt. Madarakat nemigen láttak errefelé. A kudankulami atomerőmű az orosz-indiai közös vállalkozás legnagyobb projektje. A technikai megvalósítás mellett kiemelt figyelmet kapott a szociális infrastruktúra megteremtése és a környezetvédelem. Az atomerőművi blokkok építésével egyidejűleg megkezdték az atomerőmű környékének parkosítását is. A fák megjelenésével megváltozott a környezet mikroklímája, a szárazság csökkent. Az esőzésekkel pedig a madarak is megjelentek.

Az atomipari szakemberek számára fontos szempont, hogy egy atomerőmű építésekor megőrizzék a környezet meglévő biológiai sokszínűséget. Most sem volt ez másként. Az atomerőmű közelében található Mannari-öbölre kiemelt figyelmet fordítottak, hiszen annak vizét használják az áramtermelők hűtéséhez. A vízben jelenleg speciális berendezések védik a halakat és a számukra táplálékul szolgáló planktonokat.

Az atomerőmű építése még nem fejeződött be. Az első energiablokk egyelőre minimálisan vezérelt teljesítményszinten működik, és már folynak az előkészítő munkák az üzembe helyezésre. Jelenleg párhuzamosan épül a második blokk is, amelynek üzembe helyezéséről már megállapodott a Roszatom az indiai féllel. Az atomipari szakemberek szállása a számukra épített Anuvidzsajban található, a szó tamil nyelven atomot jelent. A település az óceán partján fekszik, az Uppar patakmeder mellett, amelynek deltáját korábban az óceán sós vize táplálta. 2003-ban az építők a folyómeder szabályozásával a területen egy húsz méter széles és két kilométer hosszú tavat hoztak létre, amely odavonzotta a madarakat. A korábban szalonkák, gémek és gólyák által lakott területen öt évvel később további száz különböző madárfaj jelent meg, köztük 2006-ban a szürke pelikán. Akkoriban hat ilyen ritka madár létezett arrafelé, ám mostanra a számuk meghaladja a negyvenet. Vlagyimir Hrabrij, a Független Természettudományi Központ szakértője szerint ennek szemmel látható oka van: „A területen a szürke pelikánok számára kedvező életfeltételek alakultak ki. A víztározó medence megléte és az intenzív parkosítás az oka, hogy a szürke pelikánok megjelentek és elszaporodtak a környéken. A hallal teli víz és a fák alapvetően fontosak a szürke pelikánoknak, hiszen a hal a fő eledelük és fákon fészkelnek.” A szürke pelikán egyébként fajának egyik legkisebb példánya. Magassága másfél méter, súlya öt kilogramm; halakkal, kistestű hüllőkkel, rákokkal táplálkozik. Nevét a testének felső részét borító szürke tollazatról és a párzási időszak idején a csőrükön megjelenő szürke pöttyökről kapta. A környezetvédelmi program részeként sikerült megállítani a szürke pelikán létszámának drasztikus csökkenését.

Míg 2002-ben már csak tízezer példányuk létezett, 2006-ra a számuk tizennyolcezerre nőtt. Sajnos, több korábbi élőhelyükről eltűntek ezek a madarak a környezetszennyezés miatt; sem a Fülöp-szigeteken, sem Bangladesben nem él már szürke pelikán. A kudankulami atomerőmű környékén viszont egyre nagyobb számban található meg.

 

Forrás: Aif.ru

 


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére