Menu

Kiszámoltuk Paks II. áramának árát

A magyar kormány előremutató, a hazai versenyképesség jövőjét alapvetően pozitívan befolyásoló lépése volt a 2014. január 14-én aláírt, Magyarország és Oroszország közötti, két új atomerőművi blokk építéséről szóló egyezmény, amelyet az Országgyűlés is jóváhagyott.

 

Ezt alátámasztja, hogy az új Paks II. blokkok építésével kapcsolatos hazai feltételekkel, műszaki és gazdasági paraméterekkel (10 milliárd euró, 21 év törlesztés a beüzemelést követően, átlag 4,5 százalékos hitelkamat, 20 százalékos önrész, 2400 MW teljesítmény, 92 százalékos teljesítménykihasználási-tényező, 60 éves garantált üzemidő) számolva termelési (ön)költségre 17 Ft/kWh körüli értéket kapunk, ami versenyképes ár a többi energiatermelési móddal való összehasonlításban is.

A Nemzetközi Energia Ügynökség legfrissebb World Energy Outlook kiadványa is világosan rámutat arra, hogy a legtöbb országban a gazdasági folyamatok alapfeltételét jelenti az elérhető és a megfizethető energia rendelkezésre állása. Jelen helyzetben a legfontosabb kérdés, hogy az Európai Unió elveszíti-e a versenyképességét, hiszen ez alapvetően a megfizethető energián múlik. A tanulmány azt is bemutatja, hogy ma az európai versenytársak háromszor drágábban jutnak földgázhoz, mint az amerikai ipari cégek, és a villamos energia esetében is hasonló a helyzet, mivel ott is kétszer olyan magas árakat láthatunk. Az energia-intenzív ipar globális piacán jelenleg meglévő 36 százalékos európai részesedés a növekvő energiaárak miatt a következő években körülbelül 10 százalékkal is csökkenhet. Ennek fényében a kormány helyes döntést hozott a két új atomerőművi blokk építése érdekben, hiszen ez lehetőséget teremt a jövőben a hazai háztartások és az ipar versenyképes áron történő villamosenergia-ellátására. Különösen fontos az is, hogy ezt a lépést most léptük meg, hiszen így lépéselőnyben lehetünk a többi európai országgal szemben a versenyképes villamosenergia-ár tekintetében, amely nagyon vonzó lehet a befektetők számára az energia-intenzív ipar piacán.

Gyakran elhangzik az atomenergia ellenzői részéről az a felvetés, hogy hazánk számára két út van a jövőbeli energiaellátás tekintetében vagy atomenergia, vagy a megújuló energiaforrások alkalmazása. Ez a megközelítés szakmailag egyáltalán nem helyes, hiszen csak egy út létezik ez pedig az atomenergia és a megújuló energiaforrások közös útja, mivel mind a két energiaforrásnak megvannak a sajátos tulajdonságai, ezért ezek nem egymást kiváltó, különösen nem egymást kizáró technológiák. A versenyképesség és a klímavédelmi célok elérése érdekében mind a két energiatermelési módra egyszerre kell támaszkodnunk.

Paks II. áramának ára

Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy az atomerőművi villamosenergia-termelés egyáltalán nem váltható ki megújuló energiaforrások alkalmazásával. A paksi atomerőmű példáján bemutatva ez azt jelenti, hogy például naperőmű alkalmazása esetén a jelenlegi blokkok 2000 MW teljesítményét csak 14 400 MW naperőművi kapacitás beépítésével lehetne kiváltani, amelyhez – a közelmúltban átadott beruházás adatait figyelembe véve – 13 210 milliárd forint beruházási költségre lenne szükség. Hozzátéve, hogy ilyen projektek csak úgy tudnak megtérülni 15-20 év alatt, hogy a beruházási költség 60 százalékát megkapják EU-s és hazai forrásokból, a közel háromszoros paksi villamosenergia-ár átvétel mellett. Hasonló a helyzet a szélenergia esetében is, hiszen a paksi teljesítmény kiváltásához közel 6745 MW beépített szélerőművi kapacitás beépítésére lenne szükség, amely 2752-3642 milliárd forint befektetést igényelne. A megtérüléshez természetesen itt is szükség lenne jelentős EU-s és hazai támogatásra a kötelező átvétel mellett. Ám, a szél- és naperőművek hektikus termelése miatt a villamosenergia-rendszerbe hatalmas (a beépített teljesítménynek 90-100 százalékát) tartalékok beépítésére lenne szükség, amely költséget a fenti beruházási költségek nem tartalmazzák. Megújuló energiaforrásokkal történő atomerőművi kapacitás-kiváltás pedig 17-18 Ft/kWh-val növelné meg a hazai villamos energia árát.

Természetesen felmerülhet az atomerőművi kapacitás „elvi” pótlása importból opció is, de 2013-as adatokkal számolva mindez azt jelentené, hogy a hazai fogyasztás 64,5 százaléka importból származna. Ez óriási mértékben fokozná a hazai importfüggőséget, emellett súlyos ellátásbiztonsági kérdéseket is felvetne, a villamosenergia-ár tekintetében pedig az egész nemzetgazdaságot veszélyeztető, nehezen kalkulálható kockázatokat hordozhatna. Elgondolkodtató, hogy 2013-ban a hazai villamosenergia-fogyasztás több mint 28 százaléka importból származott, ez pedig azt eredményezte, hogy a hazai termelés jelentősen csökkent. Ennek eredményeképpen a tavalyi évben a paksi atomerőmű által termelt 15,37 TWh villamos energia biztosította a bruttó hazai termelés 50,7 százalékát.

A MAVIR legújabb tanulmánya szerint 2030-ig a hazai villamosenergia-rendszerbe beépített erőművi kapacitásokból csak 5120 MW maradhat, a szükséges beépített kapacitás nagysága pedig 11 400 MW-ra növekedhet. Mindez azt jelenti, hogy a következő 15 évben, 2030-ig 6300 MW új erőművi kapacitást szükséges a hazai villamosenergia-rendszerbe beépíteni. Az új kapacitásokra elsősorban a leállított erőművek pótlása miatt van szükség, és csak másodsorban a villamosenergia-igény növekedése miatt. A szükséges új erőművi kapacitás alappillérei az új 3+ generációs orosz blokkok lehetnek, amelyek biztonságosan, versenyképesen, magas kihasználási óraszámmal, szabályozhatóan és alaperőműként üzemelhetnek majd a jövőben.

Összességében azonban ezek a blokkok csak 2400 MW teljesítményt fognak képviselni, ezért további 3900 MW egyéb kapacitás megépítéséről kell a következő 15 évben gondoskodni. 2032-2037 között a jelenlegi, a hazai villamosenergia-termelés 50,7 százalékát biztosító blokkok kiesnek a villamosenergia-rendszerből, így 2038-ban a 4400 MW helyett csak 2400 MW atomerőművi kapacitás lesz a rendszerben.

Paks II. áramának ára

Gazdasági kérdések

A hitel visszafizetésével kapcsolatban az ellenzők részéről számos aggály merül fel, de a 10 milliárd euró hitelt más szemszögből is meg lehet világítani. Hazánk 2008 és 2009 között a Nemzetközi Valutaalaptól több mint 8 milliárd euró hitelt vett fel, amelyet a magyar kormány 2013 augusztusában teljes mértékben törlesztett. Ennek fényében úgy gondolom, hogy hazánk számára nem okozhat majd gondot a 21 év alatti 10 milliárd euró visszafizetése. A 40 százalékos hazai beszállítási lehetőség, a költségvetési bevételek, a nukleáris fűtőelem visszaszállítása, valamint az átlag 4,5 százalékos hitelkamat szintén rendkívül előnyös hazánk számára. Hozzátéve azt is, hogy a hitel eredményeképpen egy beruházási lehetőséget kapunk, amelynek GDP növelő, munkahelyteremtő, a hazai iparnak beszállítási lehetőséget biztosító és versenyképességet növelő hatása lehet. A hitellel kapcsolatban szintén gyakran felmerül a „tiltott állami támogatás” kérdése. Itt azonban felmerülhet egy másik jogos kérdés. A megújuló energiaforrások jelentős EU-s és hazai beruházási támogatása és a termelt villamos energia kötelező, magasabb áron való átvétele a projekt megtérülése érdekében az nem „tiltott állami” támogatás?

A Roszatom által kínált 3+ generációs atomerőművi blokkok versenyképes áron állnak rendelkezésre, ezt pedig a blokkok sorozatgyártása, a határidők pontos betartása, valamint a nukleáris energia sajátosságai teszik lehetővé. Egy új atomerőmű beruházási költsége magas, de versenyképességét az újgenerációs reaktorok nagyon hosszú tervezett üzemideje és az alacsony üzemeltetési és üzemanyag költsége együttesen határozza meg. A magas beruházási költséget ennek megfelelően az alacsony üzemeltetési és üzemanyag költségek ellensúlyozzák, így az atomerőművi villamosenergia-termelés versenyképes. Általánosságban elmondható, hogy egy atomerőmű esetén a villamosenergia-termelési költség 60-70 százalékát a beruházási, 8-15 százalékát pedig az üzemanyag költségelem teszi ki.

A beruházás megítélése szempontjából fontos kiemelni azt a kormányzati bejelentést, miszerint „… az erőműbővítéshez biztosítandó orosz államhitel költsége nem épül majd be a Pakson előállított áram árába… ”. Ez azt jelenti, hogy az atomerőművi termelési egységköltség legnagyobb 60-70 százalékos beruházási költségeleme nem fogja terhelni a fenti egységköltséget. Az új blokkok akkor is versenyképesek lennének, ha a hitel költsége beépülne a termelt villamos energia egységköltségébe, mivel a 21 év törlesztés követően – 60 éves garantált üzemidővel számolva – minimum 39 évig az új paksi blokkok még versenyképesebben termelhetik a villamos energiát, hiszen a termelési egységköltségből „kiesik” a 60-70 százalékos beruházási költségelem.

Az új Paks II. blokkok építésével kapcsolatos hazai feltételekkel, műszaki és gazdasági paraméterekkel (10 milliárd euró, 21 év törlesztés a beüzemelést követően, átlag 4,5 százalékos hitelkamat, 20 százalékos önrész, 2400 MW teljesítmény, 92 százalékos teljesítménykihasználási-tényező, 60 éves garantált üzemidő) számolva termelési (ön)költségre 17 Ft/kWh körüli értéket kapunk. Ez pedig versenyképes árnak tekinthető a többi energiatermelési móddal való összehasonlítás után is.

Úgy gondolom, hogy megteremtődhet az a rendkívüli, vissza nem térő lehetőség, hogy az új atomerőművi blokkok, garantált 60 éven keresztül, hajtómotorjai legyenek az egész nemzetgazdaságnak. Hiszen az egész nemzetgazdaság és a villamosenergia-fogyasztók számára is kulcsfontosságú a villamosenergia-termelés hosszú távú árstabilitása és versenyképessége, amely az egyik alappillére lehet a gazdaság felpörgetésének. Az atomerőmű bővítése megalapozza a hosszú távú árstabilitást, a gazdasági előretervezhetőséget, valamint biztosíthatja a legnagyobb ellátásbiztonságot és versenyképességet is.

 

A szerző Hárfás Zsolt az Atomenergia Info szakértője.


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére