Menu

A szavak ereje – atomtemető

A szavak ereje - atomtemető
Temető. Komor, bánatot és veszteséget hordozó szó. Mindenképpen sötétebb, fenyegetőbb érzelmeket kelt az emberben, mint mondjuk a lerakó vagy a tároló szavak. Persze, hogy a nukleáris energetika elszánt ellenfelei a temetőt használják előszeretettel, hogy ezzel is riasztó képzeteket gerjesszenek az emberekben.

 

Megszokhatatlan és rosszízű, hogy egyes újságírók különös előszeretettel vádaskodnak az atomenergetika ellen. Néha óhatatlanul felötlik a kérdés, vajon milyen háttérre támaszkodnak, vajon honnan eredeztethető náluk ez az elszánt vádaskodás.

Most éppen a hulladékok kérdését feszegetik egyesek. No persze. Elkészült a kis és közepes radioaktív hulladékok lerakója Bátaapátiban, állandó fejlesztés, modernizálás alatt áll Püspökszilágyban a nem atomerőművi hulladékoké, és ezek megbízhatóan és jól szolgálnak. Most a nagyaktivitású, tehát erősen radioaktív és nagy energiát is kibocsátó elhasznált fűtőelemek végleges tárolása a soron következő nagy feladat. Kemény probléma. Mi, Magyarországon szerencsések vagyunk, mert van egy természeti kincsünk, egy hatalmas agyagkőtömb Baranyában, amelynek jeles tulajdonsága, hogy gyakorlatilag teljesen vízzáró. Ideális helynek tűnik hosszú távú tárolásra (a „hosszú távú” ez esetben évszázadot, sőt akár évezredet is jelenthet). Atomtemető. Az atomenergia elszánt ellenzői most ezt találták újabb támadási felületnek. Egyrészt a helyi lakosság riogatásával, másrészt gazdasági bűvészkedéssel.

Ami a lakosságot illeti, érdekes módon a közelben lakók nyugodtnak látszanak. No, de ha állandóan riogatják őket, persze, hogy megrendül a bizalmuk. Emlékezzünk csak vissza Ófalu esetére! A szakemberek szerint e község közelében lett volna ideális helye a kis és közepes aktivitású hulladékok lerakójának, de egy-két leszánt ember ebből remélvén magának politikai tőkét kovácsolni, sikeresen elkábította a helyi embereket és ők elutasították a lehetőséget. Istenem, hol van már az egykori, hisztériát keltő politikus! Ő is, a pártja is – költői szólással – eltűnt a történelem süllyesztőjében. És a szegény helyiek, látván, mennyire sikeresek lettek azok a közeli falvak, amelyek igent mondtak a létesítményre, most kuncsorognak, és igencsak szeretnének csatlakozni ehhez a közösséghez (következetes elutasításban részesülnek). A tároló biztonságos és amellett jelentős munkalehetőséget is teremt az egyébként igencsak munkahelyhiányos tolnai térségben.

A másik a gazdasági kérdés. Állítják, hogy a végleges tároló nagy járulékos anyagi teherrel fog járni a paksi bővítésben. Kétségtelen, hogy pénzbe kerül a kutatás is, nemhogy maga a létesítmény, ha a kutatások nyomán alkalmasnak találtatik a helyszín. De erős csúsztatással úgy állítják be, mintha egy-két év alatt kellene kifizetni. Ha alkalmas a helyszín és megépül a tároló, az legalább három évtizedbe kerül, tehát ennyi idő alatt kell fizetni rá a költségeket, nem azonnal! És az is kiderült, hogy dupla árat írt le az ellenséges viselkedéséről elhíresült újságíró, mint amennyi a tényleges tervezett költség.

És végül: már többször írtam erről, meglehet, hogy a ma hulladéknak minősülő anyagok akár hasznosnak is bizonyulhatnak, ha beválnak a negyedik generációs reaktorok. És ekkor igaznak bizonyulhat a temetők bejárata fölötti felirat: feltámadunk!

 

Fotó: Rainer Jensen

 


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére