Menu

Amikor a politika beleszól…

Amikor a politika beleszól…
A piacokért folytatott ádáz küzdelmek gyakorta öltik magukra hazafias mozgalmak, „szent” háborúk álruháját. Nem új jelenségek ezek, elég, ha például az olaj-kincsek megszerzésére áhítozó törekvésekre gondolunk a 19. század végén, 20. század elején.

 

Most pedig, napjainkban annak lehetünk tanúi, hogy a fukusimai megrendülés után a nukleáris energiatermelés ismét erősödő alkalmazásaiban folyik késhegyig menő küzdelem a nem is túl nagyszámú posszibilis szállító között a világban. Ezért a mindennapos ukrajnai harci hírek között aggodalommal olvashatjuk a minapi figyelmeztetést: „Komoly balesetveszéllyel jár Ukrajnának az a szándéka, hogy az amerikai Westinghouse Electric Company által gyártott fűtőanyagot szándékozik használni az ország atomerőműveiben.”

Márpedig tudhatjuk immár csaknem három évtizede, a csernobili tragédia óta, hogy az atomerőművet nem szabad politikai játékok eszközévé tenni. Úgy tetszik, hiába, a politikusok zömét napi, rövidlátó eredmények érdeklik, szavazat-szaporítások, lózungok vezérlik őket és nem távlatos megfontolások. Mindezt még felerősíti a gazdasági érdekcsoportok által kifejtett nyomás.

Nem túl elegáns saját magam írását ismételni, most mégis megteszem, amikor egy, tavaly áprilisban megjelent blogbejegyzésemből idézek. Ugyanis – sajnos, nagyon sajnos – a közel egy éve abban foglaltak nemcsak továbbra is aktuálisak, hanem „a helyzet fokozódik” is.

Ezt írtam tavaly: „Voltaképpen miért ne vásárolhatnának az ukránok másoktól, nemcsak az oroszoktól üzemanyagot? Nos, a válasz egyáltalán nem triviális, és komoly gondokra mutathat rá. Az ukránok ugyanis már 2010-ben, próbaüzemben alkalmaztak amerikai rudakat. Csakhogy a rákövetkező években kiderült, hogy a konstrukciós eltérések következtében a fűtőrudak deformálódni kezdtek. Akkor az ország atomenergetikai felügyelete meg is tiltotta a használatukat, mivel ez a deformitás az egész erőmű szintjén fenyegeti a biztonságot. A szigorú döntésnek a mostani zavaros politikai helyzetben meg is lett az eredménye: leváltották a felügyelet vezetőjét, az elutasítási álláspontot képviselő Jelena Mikolajcsukot, megnyitva ezzel az utat az amerikai beszerzések előtt.”

Bizony, ezek majdnem annyira ijesztő lépések, mint az, ha egyesek, ilyen-olyan megfontolásból – eltúlzott hazaszeretetből éppúgy, mint haszonszerzési okokból – felrúgják a fegyvernyugvást. És ez a harcolók mindkét oldalára érvényes.

Ma sem tudok mást mondani, mint amit tavaly írtam: „Az atomerőművek biztonsága nem lehet politikai játékok eszköze. Csernobilban is felülről jövő, politikai nyomásra végezték a tilos műveleteket, áthágva az előírásokat. Vajon most milyen erők kezébe került a döntés a forrongó, instabil Ukrajnában? Mindenesetre – nukleáris szakemberként – amióta ezt a hírt olvastam, egyáltalán nem nyugodtak az álmaim.” Megtoldva Thomas Mann sok évtizeddel ezelőtti intelmével: Európa vigyázz!

 


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére