Menu

Fegyver helyett virágot

Atombunker AngliábanOlvashatjuk itt is, az Atomenergia Infóban: ma már múzeumként működik a britek legnagyobb atombunkere.

Pedig, mi mindennel fel volt szerelve a kiválasztott száz, de ha jól összehúzták volna magukat, akár hatszáz embernek is túlélést biztosító létesítmény! A bunker eredeti funkcióját azonban negyven év múltán, 1992-ben megszüntették, a Szovjetunió felbomlását, Németország egyesülését követően, amikor úgy tetszett, vége a hidegháborúnak  mondván, többé már nem lesz rá szükség.

Reménykedjünk! Ma már a legradikálisabb zöld mozgalmárok sem szoktak riogatni azzal, hogy az atomerőmű voltaképpen egyenlő az atombomba-gyártásból eredő fenyegetéssel is. Ámbár kétségtelen, nem túl nagy technikai erőfeszítéssel jár, hogy bombához alkalmas plutóniumot hozzanak ki a békés erőművekből is, de napjainkban a sűrűbb fenyegetés sokkalta inkább a terrorakciókból következik. Az atomerőművek elleni riogatás átalakult, most inkább a radioaktív hulladékok elhelyezése és a beruházási költségek mértéke körül koncentrálódik. Meg persze, Fukusima óta a földrengés-veszély is hozzátartozik. Bár érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a kilences intenzitású rengés rendkívül ritka, nem is szólva a még ritkább, japán reaktorokat elárasztó, óriási szökőárral való kombinálódásáról.

Érdemes máson is elgondolkodni. A szuper-bunkerben hatszáz ember túlélte volna az atomháborút, bár számukra is csak három hónapig lett volna fenntartható az élet. És a többiek? A milliók, akiket ez a maroknyi létszámú elit irányított volna a menhelyéről? Avagy követve az ostoba, harmadosztályú filmek elképzeléseit, netán ők, a bunkerben túlélők szaporították, termelték volna ki az új emberiséget?

Persze, a hidegháború múltán is fennállhat az atombomba-támadások veszélye. Elég, ha olyan nevek jutnak eszünkbe, mint Észak-Korea, Irán, Pakisztán. És arra sincs garancia, hogy egy lokális összecsapás mikor terjed tova, ahogy egy eldobott égő cigaretta-csikkből is keletkezhet óriási erdő- és bozóttűz. Si vis pacem, para bellum – intettek bölcsen a régi rómaiak. Bizony, aki békét akar, annak felkészültnek kell lennie a háborúskodásra is. 1952-ben, amikor az angol szuperbunker elkészült, voltaképpen nem volt abszurd a létrehozása. Nagy öröm, hogy úgy tűnik, most már valóban nincs rá szükség.

De vajon mostanság mire készüljünk?

 


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére