Menu

Csapda segíti védelmet

Csapda segíti védelmet
Talán meglepő, de nekem a hír olvastán először a vízi utak jutottak eszembe. Mármint arra a hírre gondolok, amelyből megtudhatjuk, hogy „megérkezett az Osztrovec mellett épülő belarusz atomerőmű egyes blokkjának zónaolvadék-fogó berendezése”.

 

Az eszembe felötlő vízi út magyarázata egyszerű. Az igencsak terjedelmes, 750 tonna súlyú óriást a volgodonszki gyártó helytől a tőle mintegy háromezer kilométerre lévő célállomásig – a viszonylag rövid, közúti szállítást igénybevevő utolsó szakasztól eltekintve – vízen vitték. No, ezt a szállítást próbálják majd utánozni minálunk, a belaruszihoz hasonló felépítésű új paksi reaktoraink esetében! Ne tessék morgolódni, már miért ne lehetne, hiszen nekünk is van folyamunk. Persze, Magyarországon is keresztülfolyik a mi szépséges Dunánk. Igaz, csak éppen nem hajózható. Amikor két éve kiemelkedő mennyiségű gabonatermésünk volt, bőven tudtunk volna exportálni. Igen ám, de az uszályok nem voltak alkalmasak, mivel a sekély mederben a mélyebb merülésű terheléssel nem tudtak úszni.

Nekünk ugyanis nem kellett vízlépcső. Nyilvánvaló, hogy a magyar ember természetétől idegen az ilyen létesítmény. Mert hát ugye, mi lebontottuk a 80-85 százalékban kész nagymarosi építményt, a kiliti tározót pedig hagyjuk rozsdásodni. Nem számít a sok százmillió dollárokat kitevő kár, nem számít, hogy nincs hajózható vízi utunk, méghozzá nemcsak a magunk, hanem a nemzetközi Rajna-Majna csatorna kárára is, nem számít, mert így határoztak a magyar „zöld” urak és hölgyek. Nem számít, hogy a vízi út költsége századrésze lehet a közútinak, nem számít a természetnek a közúti forgalom által okozott károsítása, illetve az elmaradt védelme. Fontosabb, hogy hosszú távú előretekintetés helyett így lehetett rövidtávú politikai célokat elérni. Egyébként mostanság a derék zöld véderők egy másik sátántól, történetesen az atomenergiától óvják hazánkat. Úgy látszik, most meg az nem számít, hogy a légkör szennyezése szempontjából a legtisztább tömeges energiatermelő lehetőségtől ütnék el országunk lakosságát.

De nem csak ezen a tanulságon gondolkodtam el, mert az említett hírnek van további, nagyon fontos eleme is. Az, hogy az itt bemutatott technikai megoldás, a zónaolvadék-csapda rendkívül előremutató a biztonság szempontjából. Ha a fukusimaihoz hasonló óriási természeti, esetleg műszaki katasztrófa vagy akár emberi támadás következtében megolvadna a nukleáris üzemanyag, akkor is védelmet jelent, hogy az átégett reaktortartályból az esetleg megolvadt nagyaktivitású anyag az alatta elhelyezkedő, speciális anyagból készült felfogó berendezésből nem tud kiszabadulni. Ha a fukusimai katasztrófában 2011 tavaszán megsérült reaktorok már ilyen megoldással épültek volna, a bajok döntő része valószínűleg elhárítható lett volna. Igaz viszont, hogy a volgodonszki gyár csak 2010 óta gyárt ilyen berendezéseket. Mindenesetre megnyugtató, hogy a Roszatom által nekünk szállítandó reaktorok már ezzel a védelemmel is el lesznek látva.

 

Illusztráció: A neutron felfedezésétől a negyedik generációs atomerőművekig – Dr. Aszódi Attila

 


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére