Menu

De hová rakjuk?

Radioaktívhulladék-tároló - 100 emelet mélyen a föld alatt, évmilliárdos „sziklaágyban” alakítanak ki tárolót Finnországban, Olkiluoto szigetén.
Kétségtelen, hogy az atomenergia széles körű alkalmazásának egyik legnagyobb problémája: mi legyen a kiégett fűtőanyagokkal? Vagyis a nagyaktivitású hulladékokkal, amelyek nem egy komponensének a felezési ideje akár százezer évnyi is lehet és sugárzó energiájával komoly hőmennyiséget termel.

 

A finnek szerencsések, nekik a hosszú idejű és biztonságos tárolásra kiváló kőzettömbök állnak rendelkezésre. Közel másfél évtizede, 2004 óta már javában folynak a munkálatok a dallamos nevű Olkiluoto szigeten egy végleges tárolóhely kialakítására, és előreláthatólag 2020-ra át is adhatják felhasználásra. 6500 tonna nagyaktivitású hulladék pihenhet, bomolhat le itt, akár százezer évig is.

Sehol a világban nem könnyű a megoldás. Olykor politikusok ambíciói, olykor a lakosság megfélemlítése áll útjában a végleges telephely kialakításának. Ez utóbbit mi is megtapasztalhattuk Ófalu esetében. A magyar geológusok sok év munkája alapján itt találták az optimális helyet a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékoknak (lebontott részegységek, mérőműszerek, munkaeszközök, ruhák stb.) De a politikusok, főleg egy, igencsak ambiciózus politikus felhergelte a lakosságot és ők nemet mondtak. (Hol van már azóta ez a jóember, politikai akarnokságával együtt? Eltűnt a történelem süllyesztőjében.) Aztán pár kilométerrel odébb mégis sikerült helyet találni, és jelenleg már üzemel a földalatti tároló, sőt bővítik is tovább. A helyi és környékbeli lakosság pedig igen jól járt, munkahelyekhez és szép anyagi támogatáshoz is jutott. Azóta az Ófaluban lakók már igencsak bánják, hogy elzavarták az építtetőket, próbálnak is visszakuncsorogni – sikertelenül.

De ott van előttünk a kiégett fűtőelemek elhelyezésének problémája. Szerencsések vagyunk, mert Baranyában van egy hatalmas agyagkőtömb, gyakorlatilag teljesen vízzáró, amely elvileg igen alkalmas erre a feladatra. Hiszen létezik ideiglenes tároló hely Pakson az atomerőmű mellett, már üzemel is, és folyamatosan bővítik. De csak ötven évre szól a léte. Ha a bodai helyszínen a geológiai kutatások megfelelőnek találják a helyet és az ezt követő föld alatti vizsgálatok is beválnak, akkor, a kiépítést is beleszámítva, éppen akkorra készülhet el a végleges tároló, amikor az ideiglenes lét végére ér.

Jelentős tanulságai vannak a Finnországból érkezett hírnek.

Az egyik persze az, hogy legyen megfelelő helyszín (mint a finn gránit vagy a magyar agyagkő), amely alkalmas a tárolásra. De ezen kívül nem kevés problémát jelent a lakosság meggyőzése is. Nem könnyű feladat, mert a politikai és nem ritkán versenyzési okokból ellenzők, az „atomellenesek”, a sötétzöldek, nemkülönben a másfajta energiahordozókat alkalmazók mindenütt igyekeznek betartani. Miközben az is lehet, hogy a századunk végére már új, innovatív megoldások sokat javíthatnak a végleges elhelyezés gondjain. Ilyen például a negyedik generációs reaktorok várható alkalmazása, amelyekhez fűtőanyagként lehet hasznosítani a kiégett uránt. No, nem egyszerűen, új technológiák kifejlesztésével és alkalmazásával. Mindenesetre biztató hírek jönnek arról, hogy ezek a kísérletek immár fejlesztési, sőt közel alkalmazási fázisban vannak.


Hozzászólások

.

ugrás az oldal tetejére