Menu

Drága és még késik is

Időnként felreppennek biztató hírek az ITER-ről – vagyis, a franciaországi Cadarache-ban nemzetközi együttműködésben fejlesztendő fúziós reaktorral kapcsolatos újabb lépésekről. 
Időnként felreppennek biztató hírek az ITER-ről – vagyis, a franciaországi Cadarache-ban nemzetközi együttműködésben fejlesztendő fúziós reaktorral kapcsolatos újabb lépésekről.

 

A rövidítés egyébként az International Thermonuclear Experimental Reactor, azaz Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktor szavakból származik. Egyébként magának a betűszónak is van értelme, mert iter latinul utat jelent. Most éppen arról szól a diadalmas jelentés, hogy milyen irdatlan mennyiségű betont (14 ezer köbmétert) öntöttek a készülő óriás csaknem tízezer négyzetméter területű alapjába. Hiszen kell is a sok beton, mert nem semmi a felépítmény súlya, amit hordoznia kell majd – körülbelül négyszáz ezer tonna! Éppenséggel ebből magának a reaktornak a súlya sem csekély: 23 ezer tonna.

Azért a diadaljelentések nem tudják teljesen elfedni a súlyos gondokat. Jó, tudjuk, mióta világ a világ, a legtöbb ilyen méretű, horderejű projekt csúszni szokott (meglehet, a piramisok befejezése is késhetett valamennyit). De azért 4-5 öt év még ezek között is soknak számít: a 2006-os alapításkor megállapított 2016-beli dátum helyett most 2200-at ígérnek az első kísérleti demonstráció elkészültéig. Ekkor az ITER mintegy 500 MW teljesítményt lesz képes fenntartani, nem egészen hét percig. Sok ez vagy kevés? Nos, energiatermelési szempontból valóban csak bemutatási célra jó, de ha azt tekintjük, hogy az amerikai tokamak (fúziós reaktor) mindössze egy másodpercig tudott 16 MW teljesítményt adni, akkor persze szép eredmény lesz Cadarache-ban (a kulcs-szó itt a „lesz”, mert még jó pár évet kell várni hozzá). Persze, lehet magyarázni a csúszást a fukusimai tragédia nyomán bekövetkezett japán késésekkel, de akkor is jelentős ez a pár év eltolódás. És nemcsak a 2006-ban eldöntött időtávok nem stimmelnek, hanem a pénz sem. Akkor a hét alapító (az Európai Unió, Dél-Korea, India, Japán, a Kínai Népköztársaság, Oroszország, az USA) 10 milliárd euróban állapította meg a költségeket. Jelenleg 15 milliárdnál tartanak, és bizony még nagyon messzi van az iter-nek, vagyis az útnak a vége: valamikor századunk közepére várható, hogy akkor már valódi teljesítményt adó eszköz legyen a fúziós reaktor.

Addig pedig, aligha kerülhetők meg a tömeges villamosenergia-termelés céljaira a fissziós, vagyis a maghasadáson alapuló atomerőművek.

 


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére