Menu

Egyoldalú elfogultság

atomerőmű - atomenergiaEgy család gyermeket tervez. Ám még meg sem fogant, a rokonság egy része máris vad támadásokba kezd ellene. Mert ugye, sokba, nagyon sokba fog kerülni a felnevelése.

 

És éjszakákon át bömbölni fog, folyton bepisil, bekakil, a piszkos pelenkákat meg el kell valahol helyezni. És aztán az iskoláztatása is milyen drága, amellett esetleg elkap ragályos betegségeket is. Ja, hogy ha majd felnő, akkor dolgozni fog, segíti a szüleit, rokonait? Ugyan, az még messze van, minek vele foglalkozni.

Valahogy így vagyunk az atomerőmű bővítéssel. Még csak a pályázat kiírásán dolgoznak a szakemberek, még javában folynak a viták az alapvető paraméterek fölött, de az ellenzők, a „sötétzöldek” máris támadásba lendültek. Lőnek mindenre, ami ezzel kapcsolatos — érdekes módon, az éppen aktuális kormányzatra és az ellenzékre egyaránt, már amennyiben az nem veti el a nukleáris technikát. Olvashatjuk az Atomenergia-info egyik minapi hírében: „a rendszerváltozást megelőzően a presztízsberuházások mögött ott állt az állam, az állami tulajdonú vállalatokkal szemben pedig a környezetvédelmi előírások nehezen voltak érvényesíthetők. Az atomipar arroganciája, amellyel a nyilvánosságot kezeli, szintén a régi, csakúgy, mint azok a bejáratott csatornák, amelyeken keresztül a döntéshozókat – kormányváltásoktól függetlenül – eléri”.

Csupa csúsztatás, sőt hazugság. Először is, az előző rendszerben is nagyon szigorú környezetvédelmi előírásokat tartattak be mind az atomerőmű építésekor, mind az üzemeltetésekor. Pakson, az erőmű környékén tisztább a természetes és az épített környezet, mint az ország bármely más részén, a felügyelet állandó és bizony, nagyon szigorú. Ami pedig az atomipar „arroganciáját” illeti, arról éppen az ellenkezője mondható el, mivel nagyon is közvetlenek mind az erőműnek, mind a hulladéktárolóknak a lakossági kapcsolatai. Ezek, egyebek között, az emberek rendszeres felvilágosításában, oktatásában, bemutatókban, a fiataloknak szánt szakmai versenyekben nyilvánulnak meg. Sokszor eltűnődöm rajta: vajon miért oly gyenge, hogy nem is hallható a kiváló környezetféltők szava, amikor a megújulók, például az óriási szélrotorok környezeti hatásai kerülnek szóba? Másfelől, hiába a legfontosabb, legtisztább megújuló energiaforrás a víz, amely a világban a villamosenergia-termelésnek csaknem ötödét adja, nálunk az is az ellenségek listájára került a zord „környezetbarátok” jóvoltából. Messze áll tőlem, hogy támadjam a szén-alapú energiatermelést, mert nagyon lényeges országunk ellátása, energetikai szerkezete szempontjából, de tudnunk kell, hogy sajnos szénerőműveink nagyobb hányada elavult, felújításra, sőt lebontásra-újépítésre szorul. És hulladékaik, a hatalmas meddőhegyek, amelyek nemcsak csúfítják a tájat, hanem ráadásul bőven tartalmaznak radioaktív anyagokat, legtöbb esetben ellenőrzés nélkül állnak a szabadban. Valahogy erről mintha megfeledkeznének a „környezetbarát” aggodalmaskodók.

Természetesen a féltés, az óvatosság nagyon hasznos. Csak akkor végre azt is vállalni kellene, hogy az örökös „nem” helyett milyen „igeneket” ajánlanak, milyen költségekkel, milyen prók és kontrák alapos és elfogultságmentes számbavételével.


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére