Menu

Előre gondolkodni

Az ország idei villamosenergia-felhasználása 0,44 százalékkal kisebbnek ígérkezik az elmúlt évinél. Egy tendencia első jele lenne? Néhány fős baráti társaságban beszélgettünk a minap. Ahogy ilyenkor szokás, repkedtünk témáról témára. Így került szóba energetikai jövőnk is (na persze, ahol ott vagyok, előbb utóbb előkerül a téma, mintha legalábbis én lennék ebben az illetékes elvtárs).

 

A társaság egyik, mindig határozott állításokat hangoztató, ellentmondásokat nemigen tűrő tagja, egyébként jeles szociológus, nekem szegezte: minek nekünk iszonyú drágán az atomerőmű bővítése, amikor a technika halad, vele pedig a villamosenergia-igények egyre csökkennek.

Hát ’iszen tényleg: az ország idei villamosenergia-felhasználása 0,44 százalékkal kisebbnek ígérkezik az elmúlt évinél. Egy tendencia első jele lenne? Esetleg amikorra üzembe lépne a bővítés két új reaktora, már úsznánk a feleslegben? No, nem éppen. Először is, egyetlen adat nyilván alkalmatlan tendencia kijelölésére. Mindenképpen reménykedjünk abban is, hogy egy remélhetően bekövetkező gazdasági fellendülés bővíti az ipar, a szolgáltatások, némileg a mezőgazdaság és a lakosság fogyasztását is, hozzávéve, hogy a fél százaléknál is kevesebb csökkenés nem igazán releváns. Másrészt, sajnos nagyon érvényesek Stróbl Alajosnak, az Erőterv-Pöyry társaság főmérnökének a szavai: „a jelenlegi, 10 ezer megawattnyi beépített kapacitásból 2020-ra (forgatókönyvtől függően) 6-7 ezer megawattnyi marad. A kieső 3 ezer megawattból legalább 1,5 ezer megawattnyit pótolni kellene”. Ehhez járul még, hogy míg atomerőművünk nemzetközileg is kiemelkedő kihasználtsággal működik (91,5 százalék), addig a mátravidéki szénerőműé 72 százalék körül jár. Azért fontos adatok ezek, mivel jelenleg e két erőmű az ország villamosenergia-ellátásának közel háromnegyedét adja. De persze, támaszkodhatunk az importra is. Amelynek viszont jelenleg egészségtelenül magas, mintegy 25-30 százalék körüli az aránya. Hogy jó ez nekünk, mert olcsó? Nyilván jó. Most, de vajon meddig? Ráadásul mindenképpen növeli a függőségünket.

27 év múlva bezár az utolsó reaktorunk is (ha egyáltalán – remélhetőleg a már meghosszabbított üzemidejű egyes reaktor mellé – a másik három is megkapja az engedélyt). Addigra már üzemelnie kell az újaknak, pótlandó a leállított nukleáris és szén erőművek teljesítményét is. A jelenleg néhány százalékos arányú, megújuló forrással működők még erőteljes bővülés esetén sem lesznek elegendők. Még akkor sem, ha addigra megépülnének az egyéb okok (öntözés, hajózás, rekreáció, stb.) miatt nagyon fontos vízlépcsők (merthogy a víz is megújuló ám!), és a belőlük nyerhető villamos energia némi rásegítést adhatna.

 


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére