Menu

Folytatása következik…

Az atomerőművek kiégett üzemanyagának végleges, tehát sok ezer, sőt tízezer éven át történő megbízható tárolása az egész világon gondot okoz, nemcsak a Mecsekben.
Az atomerőművek kiégett üzemanyagának végleges, tehát sok ezer, sőt tízezer éven át történő megbízható tárolása az egész világon gondot okoz.

 

Nálunk ötven évre megoldást jelent a paksi erőmű mellett épített és még tovább bővítendő átmeneti tároló, de mi lesz utána? Ráadásul a most már elfogadottnak tűnő bővítés tovább erősíti a nagyaktivitású anyagok végleges tárolásának problémáját. (Zárójelben: a két új reaktor telepítése voltaképp nem bővítés, hanem az üzemeltetés kiterjesztése, hiszen csak átmeneti időig, mintegy 6-8 évig működnek együtt a régi, pályájuk befejezése előtt álló reaktorok és az újak. Csakhogy a mostani négy „régi” reaktor leállása után a lebontás folyamata is meglehetősen nagy mennyiségben termel majd nagyaktivitású hulladékot, amelynek elhelyezéséről ugyancsak gondoskodni kell.)

A most tizenöt éves fennállását ünneplő – meglehetősen hosszú nevű – Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. (RHK) egyebek között olyan sikeres eredménnyel büszkélkedhet, mint a Bátaapátiban 2012-ben átadott, az atomerőművi kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezésére szolgáló Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló. Az RHK most nagyszabású új munkába kezdhet. Voltaképpen nem is illik rá a „kezdés” kifejezés, mert elemi alapozó munkálatokba már 2005-ben belefogtak, ám most kiterjesztik és felerősítik ezeket. Ennek a munkának alapja, hogy hazánk világszerte is egyedi, hatalmas kinccsel rendelkezik a Mecsekben: egy mintegy 84 négyzetkilométeren elterülő agyagkő (aleurolit) tömbbel, amelynek jeles tulajdonsága, hogy kiválóak a vízzáró tulajdonságai, vagyis alkalmas lehet a nagyaktivitású anyagok hosszú idejű, biztonságos tárolására.

Kétségtelen, hogy igencsak hosszú időre kiterjedő feladat lesz a kőzet alkalmasságának megkutatása. Csak, ha erre a válasz pozitívnak bizonyul, akkor lehet a hulladéktemető kialakításába kezdeni. Mindenesetre mai ismereteink szerint az valószínűsíthető, hogy több mint három, sőt akár több mint négy évtizedbe telik, mire ott megnyílhat a végleges lerakó. Addig a paksi átmeneti tároló felel a biztonságért. A munka tehát elkezdődött: 2014-ben már két kutatófúrást végeztek, 913 és 474 méter mélységben. De kétségtelenül elmondhatjuk, hogy olyan folyamat ez, amelynek jelszava bátran lehet: folytatása következik…

 

Fotó: RHK


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére