Menu

Furcsaságok távoli vidéken

Teknős
Azért ez nem semmi. Olvasom a hírekben, hogy mintegy 450 milliárd forintnak megfelelő összegű keretet (szép pénz, nem mondom) különítettek el Japánban, amelyet a két évvel ezelőtti baleset miatt kitelepítettek álláshoz juttatására szántak.

 

Jó hír, nemes és fontos a cél. Hanem hát, amire költötték …

Már az is elgondolkodtató, hogy a hatalmas összegnek több mint a felét nem is a tragédia által közvetlenül sújtott régiók kaparintották meg, a híradás szerint pedig a meghirdetett közmunkák résztvevőinek mindössze 3%-a származott a kitelepítettek közül.

No, ez még hagyján, végül is, az ilyen munkákon alkalmazott 65 ezer ember nyilván rászorult a munkára. Hanem a teknősök … Hogy mi? Az kérem, hogy a keretből származó nem is kevéske pénzből (csaknem 7 millió forintnyi) tíz embert az egyik szigeten élő teknősök összeszámlálásával bíztak meg, hozzávéve azt a fontos feladatot, hogy ne engedjék oda a turistákat, mert zavarnák az értékes hüllőket. De a reklám is roppant fontos lehetett, mert az egyik prefektúrában csekélyke 14 millió forintnyit költöttek a helyi kabalababa népszerűsítésére, egy másikban pedig 40 milliócskáért egy képregény-kiállítást reklámoztak. És az sem semmi, hogy egyik helyen a meglehetősen rosszul szereplő helyi focicsapatot próbálták felrázni az említett keretből lenyúlt pénzzel. Az is szép história, hogy a mindig nyüzsgő zöldek által zaklatott bálnavadászok védelme is kapott a helyreállítást célzó keretekből. Akárcsak az, hogy a katasztrófától kétezer kilométerre lévő autópálya bővítésére fordítottak jelentős hányadot, nem is szólva egyes kormányépületek felújításáról. Mindeközben a 470 ezer kitelepítettből máig, tehát két év óta 305 ezer ember még mindig átmeneti szállásokon él.

Lesújtó adatok. Vagy éppen nagyon is vigasztaló, hogy világunk kerek, vagyis közösség pénzeinek lenyúlása mindenütt előfordul. Miért is ne? Elvégre egyetlen közös emberi faj él a földön – egy vérből valók vagyunk, te meg én.


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére