Menu

Gaia talán túléli

Gaia talán túléli
Lebilincselően izgalmas könyvet olvasok. Ráadásul szép, nemesen letisztult külsőben, kellemes megjelenítésben közreadott, nagyon olvasmányos, egyúttal pedig emelkedett és amellett közérthető stílusban előadott könyvet.

 

Közérthetőt, olvasmányosat? Miért kell ezt hangsúlyozni? Nos, azért, mert nem gyilkolászós krimit, romantikus szerelmi történetet, izgató szexi drámát olvasok. Hát nem éppen. Őszintén szólva, a címe sem olvasó-csalogató: Okok és következmények az energetikában. Szerzője, Vajda György villamosmérnök-akadémikus, a témakör kiemelkedő képviselője már több előd-könyvet írt , és arról is nevezetes, hogy nemcsak kiemelkedő, alkotó szakember, hanem igen szépen beszél-ír magyarul, ami meglehetősen ritka jelenség a mérnökök körében.

„Frusztrált világban élünk” – mutat rá drámai felütésként a szerző. „Néhányan vészharangot kongatnak, hogy elérkeztünk a Föld tűrőképességének a határára, az emberiség fennmaradása van veszélyben, még az emberiség pusztulását feltételező jóslatok is előfordulnak, ha Földünk ősanyjának, Gaiának – aki bolygónkat őslényként szimbolizálja – elege lesz belőlünk.” Ám mérnökként, tehát problémamegoldó szakemberként hozzá is teszi: „Meg fogjuk találni a kiutat. Arra a tapasztalatra lehet alapozni, hogy az emberiség mindig talált megoldást a létét fenyegető veszélyekre.” Kiutat egyebek között civilizációnknak, mindennapi létünknek az élelem és a tiszta víz melletti éltető forrása, az energetika problémáira. Amelynek nemcsak a környezetet terhelő veszélyei és a szűkössége jelentenek gondot, hanem az is, hogy roppantul egyenlőtlen a használatának eloszlása. Az USA lakosai például a világátlag ötszörösét fogyasztják, ugyanakkor a fejlett világhoz tartozó hazánk is csak a másfélszeresét.

Aligha lehet itt egy közel négyszáz-oldalas könyv minden gondolatát sorra vennem, mivel még a nagy, összefoglaló fejezetek felsorolása se számít rövidnek. Ha kézbe veszi az olvasó, részletes és sokoldalú elemzéseket kap benne az energiaforrásokról, az energiaátalakításokról (ez maga tizenegy alfejezetből áll, sorra véve a fosszilis, a nukleáris, a megújuló forrásokra támaszkodó megoldásokat). Az utolsó fejezet az Energiaszállítás címet viseli: ez egy olyan témát vesz sorra, amelyről az energetikával foglalkozó politikusok és zöldek rendre hajlamosak megfeledkezni. Ha már ez utóbbi kategóriába sorolható közéleti szereplőkről szóltam, úgy vélem, nekik bizony kötelező olvasmányként kellene előírni, hogy olvassák el Vajda akadémikus nagyszerű művét, mielőtt oly bátran és határozottan mernének nyilatkozni az energetika kérdéseiről, ahogy azt napról napra megteszik. Akkor esetleg árnyaltabban és mélyen elemezve, sőt, merem hozzátenni, töprengve szólnának életünk e meghatározó tényezőjének fontos kérdéseiről.

 


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére