Menu

Gubancok Kínában

Sanmen esetében komoly biztonsági aggályok merültek fel például a vészüzemben belépő szivattyúkkal szembenEgy atomerőmű építését megelőző döntéseket igencsak összetett kérdések halmazára adandó válaszok előzik meg.

 

Ki legyen az építő? (Nem kell túl sok partner közül válogatni a világban, mert fél tucatnál is kevesebb jöhet számításba.) Hogyan választják meg a műszaki paramétereket? (A felkínált reaktorok általában a szállító cég szabványos termékei, de a kivitelezésnél számos egyedi megoldás kell.) Milyenek a gazdasági lehetőségek, milyen konstrukcióban valósuljon meg a beruházás? (Nem is egy varián lehet: kormányzati, magán, közös a beruházóval, stb.) Némileg bizarrnak tűnik, de bizony igencsak lényeges, hogy a megrendelő országban milyen aktuális politikai irányzat dominál.

Ezek persze csak a legáltalánosabb, legfőbb szempontok, mert rengeteg egyéb jön még számításba (ökológia, hagyományok, oktatás és még nagyon hosszú sor következhetne). Mostanság, Fukusima után az egyik leglényegesebb paraméter a biztonság garanciája: az erőmű üzemelésétől kezdve a sugárzó hulladékok elhelyezéséig.

Ezért nagy jelentőségű a hír, hogy a világ egyik legnagyobb atomerőmű bővítője, Kína (vagyis a kínai szakhatóságok) kételyeket fejezett ki a Westinghouse által épülő atomerőművel kapcsolatban (a nagyvállalat egyébként a japán Toshiba 87 százalékos tulajdonában van). 2009 áprilisában és decemberében kezdték el a tengerparti Sanmenben a hat egységre tervezett erőmű két reaktorból álló első fázisának az építését. Mostanra már elég jelentős csúszás keletkezett, de ennél is fontosabbak a biztonsági aggodalmak. A 2011 áprilisi fukusimai tragédia nyomán a kínai legfelső politikai vezetés átmenetileg felfüggesztette az új reaktorépítéseket, miközben teljes körű biztonsági felülvizsgálatokat rendeltek el a már működőknél és az építés alatt állóknál egyaránt, és csak 2012 végén adták ki újra az engedélyt az újaknál a folytatásra.

Sanmen esetében komoly biztonsági aggályok merültek fel például a vészüzemben belépő szivattyúkkal szemben, amikről kiderítették, hogy a Westinghouse beszállító vállalatánál nincsenek pontos specifikációk a szivattyúk felügyeletére és karbantartásukra. Az is gondot jelent – mutattak rá a kínai szakmai testületnél (CNNC) –, hogy az általuk vásárolt első négy darab ezer megawatt teljesítményű AP-1000 harmadik generációs reaktornál a szállító 15-ször vizsgálta felül az eredeti terveket. Sőt, a Westinghouse közölte a kínaiakkal még a szerződés aláírása előtt, hogy a jelentős változtatásokkal járó tizenhatodikon is dolgoznak (te jó Isten!).

Nem meglepő, hogy a megrendelő viszont ragaszkodott a tizenötödik felülvizsgálat utáni állapothoz, egyebek mellett azért, mivel mielőbb bele akartak vágni az építésbe. És talán az sem meglepő, hogy 2011-ben a brit nukleáris szakhatóság elutasította a Westinghouse ajánlkozását, több „megoldatlan műszaki kérdésre” hivatkozva.

 


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére