Menu

Hát mégiscsak?

Atomerőművek Japánban

Azt olvasom, hogy "Japán újraindítja leállított atomreaktorait, amint végeztek a biztonsági átvizsgálásukkal". Ez már komoly elképzelés, elvégre nem kisebb ember jelentette ki, mint parlamenti beszédében maga a miniszterelnök.

 

Érthető – és várható is volt – az új közelítés. A fukusimai tragédia előtt a szigetország villamos-energia szükségletének bő egyharmadát látták el az atomerőművek, sőt azt tervezték, hogy 2030-ra már a fele ezektől származik majd. Ekkora kiesést egyik napról a másikra aligha lehet kielégítően pótolni, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy Japán igencsak szűkölködik saját energiahordozókban. Lényegében mindenből – szénből, kőolajból, földgázból – csaknem teljesen importra szorul. Ami egyrészt szoros függőséggel jár, másrészt, az amúgy is bőven eladósodott országnak jelentős gazdasági terhet jelent.

Márpedig az ötvennél több atomerőmű ott van, létezik, csak éppen nem működik. Persze, az újraindításukhoz rendkívül alapos, szigorú biztonsági vizsgálatok kellenek, ahol pedig szükséges, sokoldalú felújítások, fejlesztések is, ami időigényes is meg jó sok pénzbe is kerül. Amellett a lakosság szembenállása sem elhanyagolható. Ámbár ez az ellenállás igencsak lanyhul – eltekintve egyes szuper-radikális, ilyen-olyan lobbik által bőkezűen támogatott “zöld” csoportok bujtogatásaitól. Nem csoda, hogy enyhül az elutasítás, elvégre villany nélkül nincs civilizált élet és természetesen nem élhet olyan modern, fejlett ipar sem, mint a japánoké. Lehet próbálkozni gázfűtéssel, bár a gáz szállításához is kell villany a csővezeték rendszerben. A házak fűtéséhez is elengedhetetlen, elvégre valamivel keringtetni kell a fűtést szolgáló anyagot (vizet). És persze a nyári hőségben nem járhat a jócskán energiafaló klíma-berendezés. Villany nélkül nem használható a tévé és az internet sem. Hosszan sorolhatnám még, mi mindenről kell lemondani, ha nincs villany.

Érdemes végiggondolni a sort.

 

Fotó: Interfax


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére