Menu

Meghalni már nem muszáj

nukleáris világ
Lábadozik a világ a két év előtti japán katasztrófa utáni lázas állapotából. Sorra jelennek meg hírek már megkezdett vagy még csak tervezett bővítésekről a nukleáris energetikai iparban.

 

A finnek például igazán nagyvonalú nukleáris elképzelésekkel állnak elő: 2020-ra 30, 2025-re pedig már akár 60 százalék lehet az atomenergia aránya a villamosenergia-termelésükben, összekötve azzal, hogy jelentősen csökkenteni akarják a fosszilis üzemanyagú erőművek részvételét, az üvegház-hatású gázok kibocsátását. Sokatmondó, hogy Nagy-Britanniában a lakosság jelentős része, közel fele támogatja a nukleáris energiatermelést. De nemcsak az Európai Unió tagjai között láthatunk ilyen törekvéseket, mert a törökök az oroszok által most építés alatt álló négy reaktoruk mellett már egy második ütemet is terveznek. Hasonlóképpen az Arab Emírségekhez, ahol szintén bővítenek, már hozzákezdtek a második reaktoregység építéséhez.

Mi több, a japánok is éledeznek, minthogy a már bekapcsolt két reaktor mellé nyolc továbbinak az újraindítását kérvényezték a hatóságoktól. Érthető, hiszen az ipar, az egész társadalom nem nélkülözheti a biztonságos energia-ellátást. És az is nyomatékos tényező, hogy Fukusimában a valóban súlyos katasztrófához egyetlen emberélet elvesztése sem köthető közvetlenül.

Hát igen? Hivatkoztam a múltkoriban az ókori politikusra: „hajózni kell, élni nem kell”. Mai nyelvre fordítva ez azt jelenti, hogy a társadalom jóléte, biztonsága bizony kockázatokkal jár. No jó, az áldozat persze ne én legyek, sem a családom, a szűkebb környezetem. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a mi korunkban a technika olyan szintre ért, amikor a kockázatok esélye erősen lecsökkent. Természetesen kérdezhetnénk: és Csernobil? A válasz viszonylag egyszerű: nagy tanulság, hogy a szabályokat mindig a végletekig szigorúan be kell tartani, közlekedésben, higiéniában, atomerőmű működtetésében egyaránt. A csernobili nukleáris katasztrófa hasonló volt ahhoz, mint amikor egy vonat a szemafor tilos jelzése ellenére nagy sebességgel tovább hajt. Nyilvánvalóan katasztrófába rohan. 1986 óta viszont – éppen Csernobil nyomán – sokszorosára nőtt az új eljárásokkal és szabályokkal az atomerőművek biztonsága. És Fukusima? Az ottani vészhelyzetet egy rendkívüli természeti jelenség okozta, de abból is tanultunk.

Mára akár megfordíthatjuk az ókorból jövő intést: hajózni (vagyis energiát termelni és fogyasztani) mindenképpen kell, meghalni azonban nem muszáj. Mert megvéd a modern technika, megvédenek a szigorú szabályok, az állandó felkészülés.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Az atomenergetika helyzete Fukusima után
Kirijenko: van igény az atomenergiára
Optimista az európai atomipar

 


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére