Menu

Mindent felülír a politika?

politika?
Ha egy normális család nagy beruházásra – mondjuk új autó, komolyabb bútorok, de legalább mélyhűtő-szekrény vásárlására – szánja el magát, először is nagyjából eldönti, hogy mit is akar. Milyenek legyenek a gépkocsi műszaki paraméterei, esetleg extrákkal, milyen a színe, a hűtőnek mekkorák legyenek a méretei, melyik környezetvédelmi kategóriába tartozzék, elfér-e a vágyott bútor és milyen legyen a huzata.

 

 

Körbejárnak jó néhány üzletet, áruházat, fontolgatják az árakat, mi mennyibe kerül meg azt is, hitelbe avagy készpénzért vásároljanak. Ám, mi történik, ha a tervezgetések közepette egyszerre csak felborul a házasság?

És, ha egy társadalom határoz egy nagyberuházásról? Mondjuk egy atomerőműről? Hát persze, elsők a műszaki paraméterek. Talán a legkönnyebb része a választásnak, bár ez is jócskán összetett probléma. No, de a költségek? Hitelbe, esetleg közösen osztozva az eladóval vagy teljesen az adófizetők (vagy, ahogyan manapság divatosan és igen szemléletesen mondják, a részvényesek, angolul a shareholders) zsebéből? És melyik vállalat jöhet számításba a vásárlásnál, melyik kínál több bónuszt, engedményeket?

Ha pedig mindez már eldőlt, akkor – nos, akkor akár össze is dőlhet az egész, mert éppúgy, mint egy családnál, a társadalom esetében is beleszólhat valamilyen mindent elsöprő változás. Csak ezt a politika hozhatja magával.

Itt van mindjárt két példa is.

„Késik Temelín” – olvashatjuk a hírt, amely így folytatódik: „Eredetileg még az idén eredményt hirdettek volna a 10 milliárd euró értékű munkálatokra kiírt tenderre.” Csakhogy a cseheknél közben beütött egy alapos válság, összeomlott a Petr Nečas vezette kormány, az új pedig, szemét már a közelgő tavaszi választásokra vetve, valószínűleg elhalasztja a döntést.

Másik példa a bolgároké. Az azóta megbukott konzervatív kormány tavaly tavasszal leállította a belenei atomerőmű építését, pénzhiányra hivatkozva. (Istenem, mikor elég a pénz, mikor nincs belőle hiány, különösen a poszt-szocialista országokban?) Ennek következtében a Roszatom illetékes leányvállalata, az Atomsztrojekszport, amely 2005-ben megnyerte az erőműre kiírt tendert, a bolgárok ellen csekélyke egymilliárd eurós keresetet nyújtott be. Most úgy tűnik, hogy az új kormány megpróbál egyezkedni az oroszokkal és akár újraindítanák a projektet.

Mármost mi számít egy olyan nagy horderejű döntésben, mint amilyen egy atomerőmű építése? A műszaki paraméterek? Biztosan. A financiális lehetőségek? Feltétlenül fontosak. Avagy szimplán a politikai ugra-bugrák? Hát ugye…?


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére