Menu

Őrült beszéd…,

A Shimizu cég Holdgyűrű (Lunar Ring) nevű merész elképzelése szerint a Hold egyenlítője mentén, 11,5 ezer kilométer hosszban és 425 km szélességben telepítendő fotovillamos cellákból nyert energiát mikrohullámú vagy lézer sugárként lőnék le a földi fogadóállomásokra.bár kétségtelenül van benne rendszer –, mondhatnánk Polonius-szal.

 

Mármint abban, hogyan szabadulhatna az emberiség a feszítő energiagondoktól, a kimerülő források fenyegető víziójától. A javasolt ötlet kézenfekvő, elvégre felettünk kering drága éltető Napunk, számunkra szinte végtelen energiájával, és ugye, használjuk is már a fotovillamos cellákkal. Csakhogy, az általuk nyerhető energia aránylag kevés, inkább csupán rásegítésnek elegendő, a cellák hatásfoka pedig elég kicsi, 20% körül, de inkább alatta jár. A házakra telepített napkollektoros rendszerek kétségtelenül nagy divattá kezdenek válni (erről írtam is már), rásegítőként igen hasznosak, de csak úgy, hogy alapként ott a – többek között szén- vagy atomerőműből táplált – villamos hálózat. Tömeges betáplálóként már megvalósulás felé közelít a naptornyok koncepciója, működik is néhány a világban, de gazdaságosságuk egyelőre eléggé gyenge. Érthető, ugyanis óriás beruházási többletet igényel hozzájuk az infrastruktúra kiépítése: egyebek között a naptorony helyszínéhez vezető úthálózat, mivel ezek többnyire lakott területektől távoli, sivatagos térségekben találhatók, meg a víz- és a távvezeték hálózat létrehozása. Egy másik megoldás, a lencsés vagy tükrös gyűjtőelemekből álló rendszer is alkalmas már viszonylag nagymértékű teljesítmény előállítására, csakhogy az elhelyezésük igen nagy területet igényel.

Hanem itt az óriási ötlet: rakjunk a Holdra napelemeket. Miért is ne, kiválóan hasznosítható energiaforrás lenne, hiszen központi égitestünk állandóan sugározza halovány kísérőnket. Nem véletlen, hogy a japánok vetették föl most a gondolatot. A 2011 tavaszi katasztrófa óta rendkívül kiszolgáltatottak lettek energetikailag, elvégre 54 atomreaktoruk közül csupán egy működik, ezért tetemes importra szorulnak, ami egyre srófolja felfelé a már korábban is jelentős eladósodásuk mértékét. A Shimizu cég Holdgyűrű (Lunar Ring) nevű merész elképzelése szerint a Hold egyenlítője mentén, 11,5 ezer kilométer hosszban és 425 km szélességben telepítendő fotovillamos cellákból nyert energiát mikrohullámú vagy lézer sugárként lőnék le a földi fogadóállomásokra. Nem teljesen új a gondolat, magam már legalább harminc éve olvastam róla szaklapokban. De már akkor is számos kétely, gond vetődött föl. Hol lennének a fogadóállomások? Mennyire maradna pontos, koncentrált a Földre irányított sugár, és vajon milyen veszélyeket hordoz a szóródása? Hogyan befolyásolná az űrhajózást és a légiközlekedést? Melyik ország lenne a gazdája, illetve hogyan oszlana meg a tevékenység és a felelősség a tulajdonosok között? Nem csekély problémák, és akkor még szót sem szóltunk a kivitelezés technikai részleteiről meg a gazdasági kérdésekről. Ráadásul, a hírek szerint a japánok már 2035-re terveznék az üzembe helyezést. No hiszen! Alig húsz év múlva! Tetszetős ötlet, mozifilmen egészen jó szórakozást nyújthat.

 


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére