Menu

A svájci zöld döntés margójára

A svájci zöld döntés margójára
Néhány nappal ezelőtt Svájc népszavazás útján döntött arról, hogy 2050-ig fokozatosan átáll a megújuló energiaforrások használatára és nem épít új atomerőművi blokkokat.

 

Noha a szavazók 58,2 százaléka “igent” mondott az atomstopra, az alacsony részvétel miatt az atomerőművek bezárására vonatkozó verdiktet a szavazásra jogosultaknak csak a 25 százaléka hozta meg. Mindamellett 2016 novemberében a választópolgárok több mint fele elutasította viszont a helyi zöldek kezdeményezését, amely az alpesi országban üzemelő öt atomerőművi blokk közül hármat már az idei évben leállíttatott volna.

A megújulókra való átállás jelentős többletköltséggel jár majd Svájcban. A kormány előzetes kalkulációja szerint a jelenlegi árnál évente 40 frankkal (közelítőleg 11 500 forint) kell majd többet fizetnie minden svájci családnak, ám a döntés ellenzői szerint ez a plusz költség elérheti akár a 3200 frankot (mintegy 900 000 forint) is.

 

Atomenergetikai trendek

Noha minden ország szuverén joga a saját energiamix összetételének meghatározása, az atomerőművek bezárására vonatkozó svájci és a német döntés szembemegy a globális trendekkel. A Nemzetközi Energiaügynökség World Energy Outlook 2016 című kiadványa egyértelműen arra mutat rá, hogy a klímavédelmi célok elérése érdekében egyaránt szükség van a szén-dioxid-kibocsátás-mentes atomenergia és a megújuló energiaforrások részarányának a növelésére, valamint a fosszilis alapú energiatermelés csökkentésére is. A kiadvány zöld forgatókönyve szerint globális szinten az atomerőművekben termelt villamos energia részaránya a 2014. évi 11 százalékról 2040-re 18 százalékra növekedhet. Magától értetődően a klímavédelmi célok elérése érdekében a megújuló energiaforrások fejlesztése is fontos.

A Nukleáris Világszövetség aktuális adatai is megerősítik a kiadvány által vázolt jövőképét, hiszen jelenleg 60 új blokk épül 60 578 MW összteljesítményt képviselve, az előzetes tervek, szerződések szerint pedig további 170 új blokk (178 000 MW) megépítése várható. A távolabbi jövőben mintegy 370 blokk (427 000 MW) rendszerbe állítása reális. Jelenleg csak Kínában 20 atomerőművi blokk épül és a jövőben további 210-220 új blokk megvalósítását tervezik.

Ezt a globális tendenciát támasztja alá az Európai Bizottság 2017. május 12-én publikált, a nukleáris indikatív programról szóló közleménye is, amely egyértelműen azt mondja ki, hogy az atomenergia várhatóan fontos része marad az EU energiarendszerének a 2050-ig terjedő időszakban. Ez pedig úgy valósulhat meg, hogy új blokkok épülnek az Európai Unióban, valamint a jelenleg üzemelő blokkok üzemidejét is meghosszabbítják.

 

Svájc energetikai helyzete

Visszatérve Svájchoz: nézzük a tényeket! 2016-ban Svájc éves villamosenergia-termelése 61,6 TWh volt, amelyből a vízerőművek 59, az atomerőművek 32,8, a hagyományos hőerőművek és a többi megújuló energiaforrások 8,2 százalékot képviseltek. Ugyanakkor – 2015-től eltérően – 2016-ban svájci import-export szaldó már nem kismértékű összesített villamosenergia-exportot jelzett, hanem mintegy 4 TWh importot, azaz a svájci erőművek termelése már nem volt képes fedezni az ország szükségleteit.

Mindez nagymértékben annak volt köszönhető, hogy az időjárási viszonyok miatt a svájci vízerőművek éves villamosenergia-termelése 8 százalékkal csökkent. A svájci villamosenergia-import 2017-ben is számottevő, hiszen a cikkírás pillanatában (május 24. 12.30) például Németországból 1200 MW, jórészt szenes erőművekből származó import érkezett – a német aktuális szén-dioxid-kibocsátási érték 335 g/kWh volt ekkor. Ezzel egyidőben Franciaországban ez az érték 51 g/kWh, miután a francia villamosenergia-termelés 70 százalékát atomerőművek biztosítják.

Ettől függetlenül a már meglévő, csaknem 60 százaléknyi vízerőművi és egyéb megújulós svájci részarányt figyelembe véve az atomenergiát ellenzőknek talán egy fokkal könnyebb a szavazók egy részét „befolyásolni” a döntésükben. Ugyanakkor a vízerőművi áramtermelés csökkenése ismételten rámutat arra, hogy kizárólag megújuló energiaforrásokra nem lehet alapozni egy ország villamosenergia-ellátását, hiszen egy szárazabb időszak, vagy a nap- és szélerőművek időjárásfüggő termelése nem képes ellátni egy adott ország állampolgárait.

 

Németország, avagy a zöld vágyálmok légvára

Svájchoz hasonlóan Németország is a fukusimai atomerőművi-balesetet követően döntött az atomerőműveinek leállításáról. Németországban az utóbbi években erőltetett ütemű megújulós, különösen nap- és szélerőművi fejlesztéseket hajtottak végre. Az atomenergiát ellenzők ugyanakkor soha sem beszélnek arról, hogy ennek az erőltetett fejlesztéseknek milyen súlyos energetikai, klímavédelmi és ellátásbiztonsági következményei vannak. Az egyre több nap- és szélerőművi kapacitás ellenére évek óta növekszik a német szén-dioxid-kibocsátás, hiszen az időjárásfüggő megújulók mögé csaknem ugyanannyi szén-, gáz- vagy atomerőművi kapacitást szükséges beállítani. Tavaly a németországi villamosenergia-termelés 66 százalékát továbbra is atom-, szén- és az egyre növekvő gázerőművi (2016-ban 50 százalékos növekedés) termelés biztosította.  A növekvő gázerőművi termelés hatására pedig növekszik a németországi gázimport-szükséglet is.

Németországban egyre gyakoribb jelenség, hogy vannak olyan időszakok, amikor minimálisra esik a nap- és szélerőművek termelése. Az idei hideg – szélcsendes, nem túl napos – januárban és februárban Németországban voltak olyan időszakok, amikor a nap- és szélerőművek 90 000 MW beépített kapacitása még a déli órákban is csak 2-3000 MW értékelhető teljesítményt tudott felmutatni. Mindez azt eredményezte, hogy a német „zöld forradalom” ellenére ezen időszakokban a termelés 80-90 százalékát a szén-, atom- és gázerőművek biztosították!

Ez a jelenség a tavaszi-nyári időszakban is gyakran előfordul. A következő diagramon azt láthatjuk, hogy például április 24-én a nap- és szélerőművek időközben már közel 93 000 MW-ra növekedett beépített teljesítménye ellenére a déli órákban ezen erőművek csak 10-12000 MW teljesítményt adtak le. A hajnali és az esti órákban mért szokásosan pár ezer MW-ról nem beszélve.

A németországi villamosenergia-termelés és fogyasztás 2017. április 24-én – Forrás: Agora Energiewende

 

 

Ez is jó példa arra, hogy a villamosenergia-rendszer stabil üzemeltetése érdekében a megújuló energiaforrások mellett elengedhetetlen a stabil áramtermelést biztosító atom-, szén- és gázerőművek rendelkezésre állása.

Az atomenergia ellenzői arról sem szoktak beszélni, hogy a megújuló energiaforrások alkalmazása jelentős pénzügyi támogatást jelent, amelyet természetesen valakinek ki is kell fizetnie. Németországban a pénzügyi támogatás azt jelenti, hogy az idei évben a megújulók támogatásának a mértéke elérheti a 26,6 milliárd eurót (mintegy 8200 milliárd forint). A támogatás finanszírozásának a biztosítása érdekében a német háztartási villamos energia ára átlagosan 30,3 eurócentre, azaz mintegy 94 Ft/kWh-ra adódik. Ennek oka a megújulók túlzott támogatása, amely azt is eredményezi, hogy Dánia után Németországban a legdrágább a háztartási villamos energia.

A német háztartási villamosenergia-ár rendkívül magas szintjét támasztja alá a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal legújabb, májusban publikált nemzetközi ár-összehasonlítása is. Az adatok szerint Koppenhágában 30,89 eurócent (95,5 Ft/kWh), Berlinben 30,8 eurócent (95,2 Ft/kWh), Budapesten pedig csak 12,16 eurócent (37,5 Ft/kWh) az 1 kWh lakossági villamosenergia-ár átlagos mértéke.  Párizsban szintén alacsony, 18,5 eurócent/kWh (57 Ft/kWh) köszönhetően annak, hogy a francia villamosenergia-termelés 70-75 százalékát atomerőművek biztosítják.

Magyarország a Paks II-projekt megvalósításával nem a súlyos következményekkel járó német zöld és a svájci külön utat választotta,

hanem a világ többi, az atomenergiának az energiamixben betöltött jövőbeni szerepét helyes felismerő országgal együtt kíván haladni a versenyképességi, klímavédelmi és ellátásbiztonsági célok elérése érdekében.

 

Fotó: ensi.ch


Hozzászólások

.

ugrás az oldal tetejére