Menu

Szakemberek nélkül nem megy

Wildhorse Energy - szakemeberekEgyszerű mondat az internetről: „A magyarországi uránbányászat 1997. november 1-jén befejeződött”. E néhány szó mögött azonban több évtizedes kitermelés, kemény munka, szakértelem, 21 ezer tonna uránfém kitermelése, 1200 méter kihajtott vágat, sőt még fejlesztések lezárása is meghúzódik. Meg hosszas küszködés is a bánya fenntartásáért.

 

Szomorú végkifejlet, és nem vitás, hogy a bezáráshoz, az indokolható gazdasági okok mellett – talán azoknál erősebben is –, ilyen-olyan politikai áramlatok is hozzájárultak.

Kétségtelen, hogy a „magyar urán” kitermelése nem túl kedvező körülmények között folyt. A legnagyobb kifogás az volt ellene, hogy a kőzet urántartalma viszonylag alacsony, nem túl gazdaságos, amellett a kitermelést nagy mélységben és nehéz geológiai viszonyok között kellett folytatni. Bezárás lett tehát a vége. Ám, egy bánya bezárása maga sem éppen olcsó mulatság, elég, ha csak a hátrahagyott szennyezésekre, a környezet helyreállítására, a rekultiváció költségeire gondolunk. Meg persze az emberekre, akik elvesztették a munkájukat és aligha találtak másikat, hiszen jól tudott, hogy Baranya megye mindmáig országunk egyik legnehezebb sorsú térsége a munkanélküliség szempontjából.

Most némi remény csillant meg. Egy ausztráliai érdekeltségű cég, a Wildhorse Energy a magyar kormány állásfoglalására vár, hogy nekilásson a Mecsekben uránércnek – és másfelől szénnek is – a bányászatához. (Vajh miért vadló egy energetikai vállalat neve? Hát persze, ez tényleg csuda fontos kérdés…) De máris moccannak a zöldek: jaj-jaj! mi lesz a földalatti vizekkel, mi lesz, ha sugárzó anyagok kerülnek felszínre, mi lesz, ha…? Mint a mesében: még csak az esküvőjét üli a pár, de a károgó vészmadarak már látják, mennyi baj lesz a majd születendő gyermekkel.

Ám, nemcsak politikai áramlások és érdekek jelenthetnek gondokat. Sokkalta komolyabb probléma lehet az emberi tényező. Mert bizony nagy kérdés, ma már ugyan honnan vesznek szakképzett bányászokat? A mérnököktől kezdve, a tárnamestereken, gépkezelőkön, karbantartókon, vájárokon át akár a csillésekig? Az egykoriak kiöregedtek, részben el is távoztak már közülünk, a képzésből pedig kihagyták ezeket a szakmákat. Márpedig egy oktatási folyamat újraindítása és felfuttatása igencsak időigényes folyamat. Mindnyájan tudhatjuk: bezárni, megszüntetni, élő fákat kivágni mindig sokkalta könnyebb, egyszerűbb, mint beindítani, felfejleszteni, új fákat termőre fordítani.

 


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére