Menu

Wigner 111 – sokszínű konferencia egy sokoldalú tudós emlékére

Wigner Jenő születésének 111. és Nobel-díjának 50. évfordulója alkalmából nagyszabású nemzetközi szimpóziummal tiszteleg jeles névadója tudományos teljesítménye és nemzetközi téren is kiemelkedő munkássága előtt az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont. A háromnapos tanácskozást, amelynek az MTA Székhaza ad otthont, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg.

 

A “Wigner111 – Colourful & Deep” címmel november 11-13. között megrendezett szimpóziumot az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont az MTA Atommagkutató Intézettel és az MTA Energiatudományi Kutatóközponttal együttműködve szervezte.

Pálinkás József köszöntőjében a világhírű fizikus sokrétű tudományos munkásságát méltatva, rámutatott, Wigner Jenő egyike volt azoknak a tudósoknak, akik az 1920-as években, bevezetve a kvantummechanikába a szimmetriák mára általánosan elterjedt elméletét, újrateremtették a fizika tudományát. “A kvantummechanikában, a részecskefizikában, a lézerfizikában, a csoportelméletben, az energetikában, a szilárdtest-fizikában és az asztrofizikában egyaránt maradandót alkotott. Szerteágazó tudományos tevékenységének ékes bizonysága ez a konferencia, amelynek előadói közül sokan Wigner Jenő kutatásai során megfogalmazott ötleteit fejlesztették tovább” – emelte ki Pálinkás József.

Lévai Péter, az MTA levelező tagja, az MTA Wigner Fizikai Kutatóintézet (WFK) főigazgatója, a szervezőbizottság elnöke hangsúlyozta: a konferencia azért is jelentős, mert lehetőséget ad a Wigner Jenő egykori munkatársaival, tanítványaival való személyes találkozásra. „Első kézből tudhatjuk meg, milyen ember volt a világ első atomreaktor-mérnöke” – mondta az mta.hu-nak a főigazgató. A nagyszabású nemzetközi rendezvényre közel 300 tudós érkezett, a szakma legjelesebb képviselői.

Varró Sándor, az MTA doktora, az MTA WFK tudományos tanácsadója a konferencia szakmai programját ismertetve elmondta, mint ahogy alcíme is mutatja, tematikája Wigner Jenő sokrétű tudományos tevékenységét tükrözi. A programban 17 plenáris előadáson, valamint hét szekcióban további 46 szekció-előadáson ismertetik mindazon tudományterületek legfrissebb eredményeit, amelyeken Wigner Jenő maradandót alkotott. A bevezető plenáris előadást Wolfgang Schleich, az Ulmi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára tartotta, aki könyvet írt a Wigner-függvények kvantumoptikai alkalmazásáról. A nyitóülésen tartott előadást Paul Busch, a Yorki Egyetem professzora, a Wigner-Araki-Yanase-féle méréselméleti tétel továbbfejlesztője is, aki Wigner Jenő több alapvető tanulmányát ültette át németről angol nyelvre.

A konferencia további részében Malcolm Stocks, az Oak Ridge Nemzeti Laboratórium professzora, Wigner Jenő egykori beosztottja beszél a Manhattan-tervről, előadást tart a Nobel-díjas magyar tudós utolsó tanítványa, Young Suh Kim, a Marylandi Egyetem professzora, valamint Iwo Białynicki-Birula lengyel fizikus, a kvantumelektrodinamika egyik legjelesebb képviselője. Több magyar fizikus is tart előadást, köztük két lendületes kutató – Gali Ádám, aki 2010-ben nyert az Akadémia kiválósági pályázatán, valamint Legeza Örs, aki tavaly alakíthatott önálló kutatócsoportot.

Az elméleti fizikusok mellett a szervezők felkérésére több neves kísérleti fizikus is előad a szimpóziumon, így Alain Aspect francia tudós, akinek kísérletei kulcsfontosságúak a kvantum-információelmélet szempontjából, valamint a korunk vezető részecskefizikusai között számon tartott Roman Jackiw, a Massachusettsi Műszaki Egyetem professzora. Rónaky József, az Országos Atomenergia Hivatal korábbi főigazgatója Wigner Jenőt mint az első és legjobb reaktormérnököt mutatja be, akit a vízhűtéses reaktorok atyjának tartanak. A konferencia záróelőadását “Wigner Jenő, a második kvantumforradalom úttörője” címmel Anton Zeilinger professzor tartja, akit ez év elején választottak meg az Osztrák Tudományos Akadémia elnökévé.

Bár a tudományos programok nagy része angolul zajlik, a “Wigner öröksége” szekcióban két magyar nyelvű előadás is elhangzik, amelyekre a szervezők tanárokat és diákokat várnak. Hargittai István akadémikus Wigner Jenőt, a sokoldalú tudóst mutatja be, Kovács László professzor pedig a Nobel-díjas fizikus fasori diákéveit idézi fel.

A konferencia hétfői megnyitóján adták át a Wigner Jenő-díjat, amelyet 1999-ben alapított a Magyar Tudományos Akadémia és a Paksi Atomerőmű Rt. A kitüntetést olyan szakemberek, kutatók kapják, akik tevékenységükkel maradandót alkottak a magyar nukleáris energetika és fizika terén. Az idén az elismerést Koblinger László, az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) nyugalmazott főigazgató-helyettese, „a nukleáris szakma kiemelkedő hazai egyénisége”, több nemzetközi szakértői bizottság tagja vehette át. Nevéhez két könyv, három könyvfejezet, valamint 51 nemzetközi, rangos folyóiratban megjelent cikk fűződik. Meghatározó szerepet játszott a hazai sugárvédelemben, valamint a magyar EU-elnökség idején az OAH főigazgató-helyetteseként a nukleáris szakmát érintő nemzetközi egyeztető tárgyalásokban. “Széles ívű pályafutása során mind tudományos, mind diplomáciai, mind kutatásszervezési területen maradandót alkotott a hazai nukleáris technikában és nukleáris energetikában. Szakértelmét itthon és külföldön is nagyra értékelik” -– emeli ki a méltatás.

A Magyar Nemzeti Bank a szimpózium idején bocsátotta ki a Wigner Jenő munkássága előtt tisztelgő érmét. Az ovális alakú, 925 ezrelék finomságú ezüstből készült érme az MNB “Magyar Nobel-díjasok” sorozatának része, a széria első tagja a 2012-ben kibocsátott Szent-Györgyi Albert-emlékérme volt.

 

Wigner Jenő

Wigner Jenő (1902-1995) jelentős szerepet játszott a kvantumelmélet fogalmi tisztázásában. Úttörő szerepe volt a fizikai rendszerek szimmetriáinak vizsgálatában, e szimmetriák jelentőségének felismerésében és a vizsgálatukhoz szükséges matematikai elmélet, a csoportelmélet módszereinek kifejlesztésében. Részese volt a Manhattan-tervnek, a negyvenes évek elején pedig az atomenergia békés felhasználásának úttörője lett: 1941-ben ő tervezte meg az első kísérleti atomreaktort, és ő ajánlotta, hogy a neutronok lassítására vizet használjanak. Munkásságát 1963-ban fizikai Nobel-díjjal ismerték el „az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezésére és alkalmazására”


ugrás az oldal tetejére