Menu

A biztonság a legalapvetőbb – Fukusima tanulságai

 

Kirijenko - A biztonság a legfontosabb
Részlet Szergej Kirijenko, a Roszatom vezérigazgatójának az Echo Moszkvi televíziónak 2013. június 20-án adott interjújából.

 

A. Benediktov, újságíró: A fukusimai tragédiát emberi mulasztás vagy technológiában rejlő hiba okozta?
Szergej Kirijenko, Roszatom vezérigazgató: A fukusimai tragédiából két következtetést lehet levonni. Az első: semmilyen elháríthatatlan technológiai hiba nem történt, tehát még egy olyan rendkívüli katasztrófa esetén, mint a létező legnagyobb erősségű földrengés vagy a tizenöt méteres szökőár, az atomerőművet meg lehet védeni. Hogy ez ne tűnjön üres fecsegésnek, mondok egy példát. A tévéműsorokban a fukusimai tragédiáról szóló adásokban rendszerint a négy megrongálódott blokkot mutatják. Gyakran – nem tudom véletlenül-e vagy szándékosan – a két épen maradt blokkot nem. A fukusimai atomerőműben hat blokk van, ebből két blokk sértetlen maradt, holott egyébként ugyanolyanok, mint a sérültek. Amikor odaérkeztem – sokáig nem akartak oda engedni, de aztán mégis beengedtek – megálltam ezek előtt a blokkok előtt és egyetlen kérdést tettem fel. Kértem, mondják meg nekem, mi a különbség az ötödik és a hatodik, illetve a négy sérült blokk között. Hiszen ezek a régi blokkok szinte mind egyidőben épültek, ugyanazon amerikai tervek alapján, ráadásul még Csernobil előtt, ami azt jelenti, hogy az építésénél nem vehették figyelembe Csernobilban tanulságait, amit mi azóta már régen megtettünk. Ennek ellenére a két blokk sértetlen maradt. Mi lehet ennek az oka? Az épen maradt két blokkot két dolog különböztette meg a többitől. Az egyik az, hogy két méterrel magasabban fekszenek a tengerszint felett, de nem ez volt a döntő tényező. A szökőár hulláma ugyanis tizenöt méter magas volt, a parti védelem magassága pedig csak hét méter volt, a szökőár tehát elérte őket is. A másik különbség – amitől kissé nyomott hangulatban tértem vissza onnan, megértve, milyen csekély dolgon múlott, hogy elkerüljék a katasztrófát -, hogy náluk minden blokkon dízelgenerátorok működnek, valamennyi bekapcsolódott. De az első négy blokknál a dízelgenerátorok automata berendezései a blokkok alatt lévő pincében voltak, az ötödik és a hatodik blokkoknál pedig a tetőn. Az első négy blokk generátorait elárasztotta a víz.

 

A. Benediktov: De ha a szökőár tizenöt méter magas volt, a védelem magassága pedig csak hét, akkor a víznek el kellett árasztani a tetőt is.
Sz. Kirijenko: El is árasztotta, de aztán levonult. A pincehelyiségekben viszont ott maradt.  Sajnos, ennyin múlott, ez a válasz. A fukusimai tragédia legfontosabb tanulsága, melyet ma már minden nemzetközi szakértő elismer, hogy nincsenek technológiailag megoldhatatlan biztonsági követelmények. A másik tanulság, amiről szintén nem szabad megfeledkeznünk, hogy a katasztrófát természeti csapás okozta, erről gyakran megfeledkeznek. Kevés olyan, ember által épített létesítmény van a világon, amely el tud viselni egy ilyen hatalmas természeti csapást.  A harmadik tanulság, hogy mindezek ellenére a katasztrófát meg lehetett volna előzni, vagyis kétségtelenül emberi hiba is történt. A General Elektric akkori szakemberei hibáztak, akik a tervezésnél nem vették figyelembe azt a lehetőséget, hogy a földrengés és a szökőár egyszerre jön létre. A kettőt külön-külön az atomerőmű elviselte volna. A vállalat személyzetének a hibája, hogy nem vették figyelembe ezt az eshetőséget. Ráadásul már évekkel ezelőtt figyelmeztették őket, hogy a rendszer nem tökéletes, ők azonban úgy vélték, hogy az atomerőműnek már nem kell sokáig működnie, ha eddig kibírt harminc évet, akkor azt a pár évet még ki fogja bírni. Ez megengedhetetlen!
De van még egy körülmény. A reagálási rendszert alapvetően meg kell változtatni. Több japán szakemberrel beszélgettem erről. Számukra ez a kérdés kulturális kihívást jelent. Az mondták, ők mindig úgy gondolták, hogy a japán társadalom ereje a dolgozók fegyelmezettségében rejlik, abban, hogy náluk az élet miden esetére megvannak a megfelelő szabályok, amelyek megvédik őket.
Ez volt az első eset, amikor ez a felfogás nem megvédte őket, hanem bajt okozott. Ma már tudjuk, hogy ott hat órán keresztül pótlólagos villamos áramra lett volna szükség. Egy olyan ország számára, mint Japán, néhány megawatt elektromos energiaszükséglet nem megoldhatatlan probléma. Ha a szabályszerű előírás szerint a konnektor és a dugó nem egyezik, mit tesz az ember? Levágja és áttekercseli a kábelt. A japán előírás szerint ebben az esetben azonban először kérvényt kell írni az ellátó osztálynak, ami meg is történt, de közben fogyott az idő. Kritikus helyzetben az ilyen hozzáállás megengedhetetlen.
A következő tanulság. A világon csak olyan atomerőműveket szabad építeni, amelyek teljes mértékben megfelelnek minden követelménynek, az ilyen atomerőműveket ma már posztfukusimai atomerőműveknek nevezik. Ezek az atomerőművek bármilyen, elméletileg be nem következhető természeti csapást elviselnek még akkor is, ha egyszerre több ilyen katasztrófa fordul elő. Nálunk, Oroszországban, ahol nincsenek szökőárak, földrengések, mégis azzal számolunk, hogy bekövetkezhet egy mindent elárasztó gátszakadás, földrengés és forgószél is egyidejűleg. A most épülő posztfukusimai atomerőművek legfontosabb tulajdonsága a biztonság kell hogy legyen, nem a működőképessége. Ha meg is szűnik, mint szolgáltató egység, de veszélytelen marad, a veszélyforrás az atomerőmű területén belül marad még abban az esetben is, ha a személyzet odavész, ha megszűnik az áramellátás és a vízellátás is kikapcsol. Ezek az úgynevezett passzív biztonsági rendszerek. Ma csak ilyen atomerőműveket szabad építeni az egész világon. Az utolsó tanulság, amit a magunk számára levontunk, a felelősség kérdése. Sok országban építünk atomerőműveket, jelenleg húsz blokk megépítésre van megrendelésünk, ebből tíz már az építkezés különböző szakaszaiban van, mi nem tehetjük meg, hogy elmegyünk valahová és egyszerűen felépítünk egy atomerőművet. Kötelesek vagyunk vállalni a felelősséget az egész infrastruktúra kialakításáért is. Mivel kezdjük a munkát? Vegyük például Törökországot! Még semmi sem épül, tervezőink még csak most tervezik az atomerőművet, a tervek engedélyeztetésére két év múlva kerül sor, és csak azután kezdhetünk építeni. A török diákok viszont már három éve tanulnak nálunk, jóval az építkezés megkezdése előtt folyik a szakmai felkészítés. A török szakemberekkel együtt dolgozunk a jogszabályokon.  Oroszország a nemzetközi előírások szigorítását követeli. Az orosz törvények szerint olyan szeizmikus körülmények között, mint a fukusimai tilos atomerőművet építeni. Ilyen döntést senki nem hozhat Oroszországban, ez szigorúan tilos. Kezdeményeztük, hogy a nemzetközi törvényhozásban is ezek a normatívák legyenek érvényben. Ezek betartásával szabad megépíteni a rendszert és a hozzá tartozó infrastruktúrát, és ugyancsak felelősséget kell vállalni a biztonságos rendszer működéséért. Ebben különösen nagy azoknak az országoknak a felelőssége, amelyek az atomenergia ipar úttörői voltak.

Kapcsolódó cikkeink:

Putyin a NAÜ-főigazgatóval tárgyalt
A biztonság a legfontosabb

 


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére