Menu

Bővül a Roszatomflot: új jégtörők jönnek, régiek mennek

Bővül a Roszatomflot: új jégtörők jönnek, régiek mennek

2017. szeptember 22-én vízre bocsátották az új orosz atomjégtörő-család második tagját, a Szibirt (Szibéria).

 

A 22220 vagy LK60Ja típusnéven ismert vízi óriás, amely a világ legnagyobb teljesítményű, 3 méter vastag jég leküzdésére is alkalmas jégtörője lesz, a szentpétervári Balti Üzem hajógyárban épül. A kész hajótesten tovább folytatódik a munka, hiszen még ötemeletnyi felépítményt kell felhúzni a fedélzeten, és különböző berendezésekkel kell felszerelni a jégtörőt.

Működtetéséről a Roszatom orosz állami nukleáris energetikai konszernhez tartozó Afrikantov Gépipari Kísérleti Tervezőiroda által kifejlesztett, 175 MW hőteljesítményű (azaz az eddigi hasonló reaktoroknál 35 megawattal erősebb) új reaktoregység, a RITM-200 fog gondoskodni. Ebből kettő is lesz a hajón, és az egyiket a napokban már útnak indította Szentpétervárra a Roszatom gépgyártó divíziója, az Atomenergomas.

A Szibir az első, úgynevezett sorozatgyártású példánya ennek a jégtörőtípusnak.

Az építése 2015 májusában indult meg. A prototípuson, az Arktikán már 2013 óta zajlik a munka (a hajót tavaly júniusban bocsátották vízre), a sorozat harmadik tagja az Urál lesz, amelynek építése a múlt év nyarán kezdődött. A 22220-as jégtörő több mint 33,5 ezer tonna vízkiszorítású, 173,3 méter hosszú és 34 méter széles lesz, a teljesítménye eléri a 83 ezer lóerőt. Mivel a merülését szabályozni lehet – a nyílt tengeren és az észak-szibériai folyók felső szakaszain egyaránt képes lesz hatékonyan működni. Az Arktika átadása 2019 közepén, a Szibiré 2020 novemberében, az Urálé pedig egy évvel később várható. Az jégtörők feladata az lesz, hogy lehetővé tegyék a Jamal-félszigeten és a Kara-tengeren kitermelt szénhidrogének elszállítását az ázsiai-csendes-óceáni térség irányába.

A 22220-as modell várhatóan nem sokáig marad a világ legnagyobb teljesítményű jégtörője.

10510 Ligyer (Leader) típusnevű hajók még erősebbek lesznek. Ezeken két darab, egyenként 315 MW hőteljesítményű, RITM-400-as modellszámú atomreaktor működik majd. Ugyanakkor Vjacseszlav Ruksa, az orosz atomjégtörő-flottát üzemeltető társaság, az ugyancsak a Roszatomhoz tartozó Roszatomflot vezérigazgatója a minap arra figyelmeztetett, hogy már most döntést kellene hozni e hajók megépítéséről, ha a 2030-as évekig üzembe akarják helyezni őket. Szerinte ugyanis két-három ilyen jégtörőre lenne szükség ahhoz, hogy biztosítsák a cseppfolyósított gáz szállítását az északi hajózási útvonalon, márpedig az atomjégtörők építése öt-hét évig tart.

 

Mindezek mellett nemcsak nukleáris meghajtású hajókkal bővülhet az orosz atomóriás flottája. A Roszatomflot nemrég földgázüzemű hajtóművel működő, támogató jégtörők koncepciótervének kidolgozását rendelte meg a piac egyik vezető konstruktőr irodájától, a finn Aker Arctic Technologytól. Az Aker ARC 123 típusú hajónak 40 megawattosnak kell lennie, az ARC 8-as jégtörő osztályba tartozna, vagyis az egy-kétéves, egybefüggő jéggel például a téli-tavaszi időszakban 2,1 méteres, nyáron-ősszel pedig 3,1 méteres vastagságig kell megküzdenie. Üzemanyag-tartaléka mintegy 10 ezer köbméter sűrített gáz lenne, ami 20-25 napra biztosítana autonóm, azaz kikötés és tankolás nélküli működési lehetőséget.

A kiöregedett jégtörőket ugyanakkor nyugdíjazza a Roszatomflot.

Nemrég született például döntés arról, hogy újrahasznosítják a Szovjetszkij Szojuz (Szovjetunió) nevűt, amelyet még 1989-ben helyeztek üzembe. Vjacseszlav Ruksa tájékoztatása szerint már aláírták a hivatalos utasítást, annak ellenére, hogy korábban még a hajó üzemidejének meghosszabbítását tervezték.

A Szovjetszkij Szojuz úgy épült, hogy rövid idő alatt haditengerészeti rendeltetésű cirkálóvá lehessen átalakítani. 2002-ben, amikor a murmanszki kikötőben állt, parti létesítmények áramellátására használták, ám a próbálkozás nem bizonyult gazdaságosnak. Az északi-sarkvidéki tevékenység visszaesése miatt a jégtörő munka nélkül maradt, üzemen kívül helyezték. Aztán 2014-ben a Roszatom vezetősége úgy határozott, hogy, mivel az új sarkvidéki projektek megvalósításához szükség lehet rá, 2018-ra felújítják a hajót, amely így az elképzelések szerint további húsz évig üzemelhetett volna. Ám – mint azt Ruksa elmondta – letettek erről a tervről, miután az Oroszország elleni nyugati szankciók következményeként megrekedt a Rosznyefty orosz és az Exxon-Mobile amerikai olajtársaságnak az a terve, hogy közösen termelnek ki szénhidrogéneket a Kara-tenger talapzatának mélyéről.

Felvetődött az a lehetőség is, hogy a Szovjetszkij Szojuz az orosz védelmi minisztérium felügyelete alá kerül, és mint úszó parancsnoki bázis szolgál az északi sarkvidéki csapatok számára. Kiderült azonban, hogy ehhez túlságosan nagy teljesítményű, és ilyen célú használata nem lenne sem célszerű, sem gazdaságos.

 

Fotó: Pjotr Kovaljev/ TASZSZ


Hozzászólások

.

ugrás az oldal tetejére