Menu

Fűtőanyag-feldolgozás – új központ, új technológia

Fűtőanyag-feldolgozás új központban, új technológiával

A kiégett nukleáris fűtőelemek feldolgozásának új, innovatív technológiáját készülnek meghonosítani és tökéletesíteni abban a kísérleti bemutatóközpontban, amely a közeljövőben kezdi meg működését a dél-szibériai Zseleznogorszkban, a Roszatom orosz állami atomenergetikai konszernhez tartozó Bányavegyészeti Kombinátban (GHK).

 

A RIA Novosztyi hírügynökség nemrég a társaság vállalati lapjának jelentése alapján számolt be arról, hogy a létesítmény első elemét – egy előkészítő komplexumot – még az idén üzembe helyezik. Ennek kell, „félipari” körülmények között, kidolgoznia az új technológia alkalmazási módját, hogy 2018-ban már a beruházás második lépcsőjét is megvalósíthassák, azaz megkezdődjön a GHK tárolóiban őrzött, VVER-1000 típusú nyomottvizes erőművekből származó, kimerült fűtőanyag ipari méretű feldolgozása. A harmadik lépcsőben aztán – már a következő évtizedben – egy olyan, nagy teljesítményű üzem megépítését tervezik, amely különböző reaktorokból származó fűtőanyagok felújítására is képes lesz.

A központ építése a legbonyolultabb vállalkozás a GHK legújabb történetében. Az általa alkalmazott technológia egy egész nemzedékkel megelőzi a világ jelenleg legkorszerűbbnek tartott sugárkémiai üzemét, a franciaországi UP-3-ét, ahol nyugat-európai és japán nukleáris erőművekből származó fűtőelemeket dolgoznak fel. Az új orosz módszernek az a fő előnye a külföldi versenytársakéval szemben, hogy alkalmazása során egyáltalán nem keletkezik alacsony sugárzású, folyékony radioaktív hulladék. A GHK így gyakorlatban is bizonyítja, hogy a környezet károsítása nélkül is lehetséges a nukleáris anyagok újrafeldolgozása. Oroszország és a Roszatom pedig ezen a területen is megerősítheti vezető szerepét a világ atomiparában – írta a társaság lapja.

A GHK-t 1950 februárjában hozták létre, és amolyan városalapító cégként működik Zseleznogorszkban, amely a szovjet időszakban a külvilág számára elérhetetlen, zárt településként kezdte meg működését. Krasznojarszk-26 néven szerepelt, pedig a dél-szibériai nagyvárostól valójában mintegy hatvan kilométerre fekszik. 1992-ben visszakapta ugyan történelmi nevét, de zárt jellege megmaradt, vagyis idegenek csak külön engedéllyel látogathatják.


Hozzászólások

  1. hetrop

    Mégis hol van az az U-3? Ilyen néven a Google sem ismeri meg a francia nukleáris szakma sem.

    2015 február 09. 22:03
  2. Szerkeszto
    Szerkeszto

    Kedves hetrop! UP-3. Köszönjük, hogy észrevette a P elmaradását.

    2015 február 10. 20:53
  3. hetrop

    Köszönöm a kiegészítést. Helyén való az optimizmus, hogy esetleg nagyüzemileg is sikerül a jelenleginél jobb technológiát kifejleszteni, de hosszú távlatokról van itt szó.

    2015 február 18. 14:49
ugrás az oldal tetejére