Menu

Az innovációk szerepe az atomerőmű-építésben

Roszatom: az atomerőmű-építés idejét csökkenteni kell! Az innovációk szerepe az atomerőmű-építésbenRoszatom: az atomerőmű-építés idejét csökkenteni kell! Genagyij Szaharov, a Roszatom beruházási részlegének igazgatója számol be arról, hogyan lehet csökkenteni az atomerőművek építésének idejét és költségeit, milyen innovációs megoldásokon dolgozik a vállalat, miért fontos az új árszámítási rendszer kialakítása és miért fontos a felsőoktatással való kapcsolatot szorosabbra fűzni.

 

Oroszország az utóbbi étvizedben aktívan épít atomerőműveket külföldön. Ahhoz, hogy a Roszatom megőrizhesse nemzetközi vezető pozícióját az atomerőművi projektek esetében, szükség van az innovációkra és az atomerőmű-építés irányításának rendszerét is fejleszteni kell. Minderről a Ria Novosztyi hírügynökségnek számolt be Genagyij Szaharov.

– Genagyij Sztaniszlavovics, kérem, beszéljen az atomerőműveket érintő innovációkról!

– Most azon dolgozunk, hogy még a befektetési szakaszban rögzíteni lehessen a projekt határértékét. Tehát, ha egyszer rögzítettük az árakat, akkor a továbbiakban arra kell törekednünk, hogy azokat tovább csökkentsük – ha komolyan vesszük azt, hogy versenyezni akarunk az atomerőmű-építési piacon. A probléma abban rejlik, hogy komoly konkurenciát jelentenek a világpiacon egyre aktívabb ázsiai vállalatok. Ismerve ezen országok erőforrásait – a munkaerőt, a berendezések előállításának költségeit nem zárom ki, hogy bizonyos idő elteltével problémák merülhetnek fel a projektjeink versenyképességét illetően. A mi szempontunkból fontos, hogy ezt megelőzzük. A Roszatom mostani stratégiája is azt feltételezi, hogy az atomerőművi projektek 50 százalékát külföldön hozzuk létre. Szerintem, úgy tudjuk lefaragni a költségeket, ha újításokat vezetünk be: új technológiákat, új anyagokat, például kompozit anyagokat. Mégpedig azért, mert az árcsökkentés egyéb lehetőségeit gyakorlatilag már kihasználtuk: modern mérnökvállalatokat hoztunk létre, kialakítottuk a versenyképes beszerzési eljárás rendszerét, így az első helyen most az innovációk állnak.

 

– A kompozit anyagokat már jó ideje próbálják bevezetni az atomipari ágazatban…

– Igen, régóta, de sajnos ez a folyamat még nem fejeződött be. Ennek az útnak még nem értünk a végére. Atomerőművi blokkjaink ma is versenyképesek, ráadásul az atomerőműveink működtetésének költsége alacsony. Ezt a világ vezető szakértői is elismerik, különben nem nyernénk tendereket külföldön. Most kezdtük el megismerni a külföldi piacot, és ha ma nem vezetünk be újításokat, akkor elveszíthetjük versenyképességünket. Éppen ezért, az „Innovációs technológiák alkalmazása az atomipari ágazat beruházásaiban” címmel a Moszkvai Állami Építőipari Egyetemen (MGSZU) rendezett konferencián nemcsak az újdonságokat vettük számba, hanem azokat a fejlesztéseket is, amelyek már készen állnak a bevezetésre, összeállítottuk a kísérleti projektek listáját, amelyek gyakorlatilag a konferenciát követő napon már bevezethetőek. Egy év múlva újra megvitatjuk, hogy mit sikerült megvalósítani a gyakorlatban. Gyakran a bevezetés sokkal több időt vesz igénybe, mint az az idő, amit a szakemberek az innováció létrehozásába fektetnek.

 

– Az atomerőmű ára nemcsak az anyagoktól függ, hanem magának az építésnek az idejétől is. Terítéken van-e jelenleg a blokktípus építési idejének csökkentése?

– A Roszatom célul tűzte ki, hogy az építkezés alapidejét 48 hónapra kell csökkenteni. A feladat létjogosultságát senki sem vitatta, ugyanakkor világos az is, ezt csak a termelékenység drasztikus emelésével nem lehet megoldani. Jelképesen szólva: a betont nem önthetjük be gyorsabban, mint ahogy az a betonkeverőből kikerül. Abban az esetben viszont, ha van egy másik beton – innovációs, ami könnyebb és erősebb (és éppen ilyet dolgoztunk ki) akkor abból kevesebbet kell beönteni, és azt gyorsabban lehet beönteni, így ez a költséget is csökkenteni fogja, az előzetes kalkulációk szerint nagyjából 10 százalékkal. A számítások hozzávetőlegesek, a konferenciát követően tervezzük, hogy nekilátunk az alaposabb számításoknak és a normatívák kidolgozásának, amelyeket majd a Rosztyehnadzornak (az orosz felügyeleti szervnek) kell jóváhagynia ahhoz, hogy azokat majd a leányvállalataink használni tudják. Létezik egy másik innovációs fejlesztés, amely az atomerőmű építésekor a vasbetonszerkezetek megerősítéséhez nem fémes anyagokat használ, ezek akár az olvadékcsapda megerősítésére is használhatók annak építésekor… És, ha tegyük fel, hogy nem lesz szükségünk kettős fémablakra a reaktornál, mert lecseréljük egy ugyanolyan erős, de kompozit nem fém anyagra? Ez komoly távlatokat nyit a költségcsökkentést illetően. Természetesen ez a projekt hosszabb időre szól, még számos további kísérletre van szükségünk, de készen állunk rá.

 

– Létezik-e másféle költségcsökkentő módszer, ami nincs kapcsolatban az új anyagokkal?

– Természetesen. Meg vagyunk győződve arról, hogy az egyik leghatékonyabb módszer, ha a mérnökvállalatokat – amelyek jelenleg érthető okokból abban érdekeltek, hogy a lehető legtöbb hasznot szerezzenek a projektből – abban tesszük érdekeltté, hogy csökkenjen az építésre szánt idő és a projekt költsége alacsonyabb legyen. Erre már kidolgoztunk egy ágazati motivációs rendszert, jelenleg az orosz Gazdasági és Fejlesztési Minisztériummal tárgyalunk róla. Érdekes, de tény, hogy a mai építési rendeletekben nincs motivációs rendszer. Nincs mechanizmus arra nézve, hogy a cégeket gazdaságosságra ösztönözzük. Ha például én megspóroltam egymilliárdot, akkor százmilliós prémiumot kapok. Nálunk, Oroszországban nem létezik ez a fajta mechanizmus. Mellesleg, a szovjet időkben még létezett a prémium a projektek bevezetésekor, ma már ilyen nincs. Úgy gondolom, ez nem helyes. Az általunk kidolgozott motivációs rendszer a határidők csökkentésére irányul, és a csökkentésért komoly prémium jár. Ugyanilyen motivációs rendszer lesz a költségek csökkentésére is. Ha a projekt idején a projekt résztvevője 3 százalékig költségcsökkentést ajánl, akkor mi ezt kifizetjük neki. Már készítünk néhány kísérleti projektet a motivációs rendszer bevezetésével. Pilot projektek lesznek a Kurszki Atomerőmű 2-es kiépítésen, a törökországi Akkuyuban és az új finn atomerőmű, a Hanhikivi-1 esetében is.

 

– Gyakran éri kritika az árszámítási rendszerünket. Jogos ez? Nem lehet-e ez fékező erő a Roszatom nemzetközi terjeszkedésére nézve?

– Ami az építési projektek előkészítésénél használt orosz árszámítási rendszert illeti, valóban gyakran szidják azt annak terjedelmessége és alacsony hatékonysága miatt. De azt kell mondjam, több más országban is a miénkhez nagyon hasonló rendszerek léteznek. Például, amikor a török atomerőmű építésének előkészítői munkáját végeztük, akkor azt mondták, hogy a mi árképzésünk teljesen rossz, az áraink nem számolnak a valósággal. Valójában minden éppen fordítva történt. Elvégeztünk egy kísérletet: Törökországban az első öt előkészítői munkát az orosz árak szerint végeztettük el. Ezek alapvetően földmunkák voltak. Összehasonlítva az orosz árakat a török normatívákkal az derült ki, hogy mi többet fizettünk volna. A török árak alacsonyabbak, ezért a török alvállalkozók örömmel vettek részt az általunk kiírt tenderekben. Tehát ilyen paradoxonok is előfordulnak. Ami a rendszer egészét illeti, a közeljövőben saját ágazati becslési-szabályozási keretet állítunk rendszerbe – már átadtuk azt, hogy beillesszék a normatívák szövetségi jegyzékébe. Ezenkívül most kezdődött el az elfogadott normatívák szerinti projektköltség erőforrásmodelljére való átállás folyamata, és ezt éppen a bevezetésre kerülő külföldi projekteknél fogjuk alkalmazni. Most hozzuk létre a speciális projektirodát, úgy vélem, hogy fél év múlva már lesznek eredmények.

 

–Ön a Moszkvai Állami Építőipari Egyetemmel (MGSZU) karöltve november 14-én konferenciát tartott az atomerőművi létesítmények építéséről. Kérem, meséljen az egyetemmel közös terveikről!

– Eldöntöttük, hogy létrehozunk az egyetemen belül egy tanszéket az atomerőműépítés ágazatára a Roszatommal karöltve a mi beruházási központunk részvételével. Fontos, hogy a szakemberek új generációját neveljük ki – az alapképzést elvégzőket, illetve a mesterképzésben résztvevőket megismertessük a projektmunka jellemzőivel, az építéssel és a létesítmények üzemeltetésével. Ezenkívül, a tanszéken szerezhetnek majd egy második, magasabb képzettséget – nem titok, hogy sok vállalatunknál és a beruházási részlegen hiány van építészből. Ami még ráadás, remélhetőleg, a tanszék legfőbb küldetése lesz majd az a munka, hogy az innovációkat átültesse a való életbe, hogy az érdekes projektek ne maradjanak papíron, hanem kerüljenek be az atomerőművek építésének folyamatába.

 

Forrás: RIA Novosztyi, 2013. november 14.

 


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére