Menu

A tanulópénzt meg kell fizetni

a tanulópénzt meg kell fizetni„A magyar kormány már elhatározta, hogy meg kell oldani atomerőművünk bővítését akkorra, amikor négy reaktorunk közül az utolsót is le kell állítani.”

 

– Ezt nézze meg – nyújtja a telefonját Sándor. Nem sokat látok a képből, mi is ez: egymásra dobott kétliteres üdítősflakonok, valamilyen sárga folyadékkal? – Tudja, mi ez? Most kaptam le, de mutathatnék régebbről is ilyen képeket – mordul a kolléga. Mit válaszoljak?
– Hát ugye, egy mobiltelefon képernyőjén… Szóval, nem tudom.
– Nos, jobb, hogy élőben nem látta, itt kaptam le a piac szélén. Emberi vizelettel teli flakonok. Állandóan ide dobálják az árusok.

Mindez az egykor világhírű motorvonatokat, szivattyúkat, nagy motorokat előállító gyárunk helyén. „Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?” Vörösmarty írhatna most egy újabb tragikus eposzt. Ezt a csúfságot, az egészet itt el kellene dózerolni, már csak azért is, hiszen az út túloldalán már a közeljövőben készülnek eltüntetni a párját. A helyére pedig újra üzemeket kellene építeni, modernet, eladható termékekkel, hogy legyen miből élnünk – lehetőleg jól élnünk.

Egy lehetőség látszik a horizonton: csatlakozás egy nagy beruházáshoz. Olyanhoz, amely nemcsak viszi a pénzt, hanem hozhat is. A magyar kormány már elhatározta, hogy meg kell oldani atomerőművünk bővítését akkorra, amikor négy reaktorunk közül az utolsót is le kell állítani. Sokba kerül, jajdul az ellenzők kórusa. Igaz, ami igaz, nem olcsó mulatság. Csakhogy egy fejlett gazdaság és társadalom sok villamos energiát igényel, egyre többet, és ezt – hiába a megújuló energiák, a szél-, a napenergia-termelés növekvő aránya – atomenergia nélkül nem tudjuk megnyugtatóan megoldani.

Ám reményeink lehetnek arra, hogy a sok ne legyen túl sok. A pályázni akarók máris ígérik, hogy a beruházási költségek jelentős részében a magyar ipart bízzák meg munkákkal, beszállítással. A minap nálunk járt a nagy orosz atomenergetikai cég egyik vezetője (napjainkban 28 reaktor építésében részesek a világban), és kijelentette, akár negyven százalékot is elérhet a magyar beszállítás. Jelentős lökést adhat a mi építő- és gépiparunknak. Csak éppen legyen magyar cég, amely képes is erre. A világon mindenütt igyekeznek a helyiek beszállítókká válni, hiszen ha bizonyítanak, akkor nemcsak az itthoni építésben vehetnek részt, hanem az óriásvállalat világméretű vállalkozásaiban is.

Igaz, egyáltalán nem könnyű feladat. A magyarországi Suzuki-gyár első, alapító vezetőjének, Lepsényi Istvánnak tapasztalataiból idézek: „Mindenképpen nagyon nagy munka volt a beszállítók kiválasztása és megfelelő szintre hozatala. Az első egy-két-három évben a beszállítók többsége veszteséges is lett. Ugyanakkor az, aki szisztematikusan végigjárta ezt az iskolát, megtanulta a japán technológiát, elérte azt a technikai szintet, amit elvártunk, egyre sikeresebb lett, mert nemcsak a Suzukinak tudott beszállítani, hanem más cégeknek is. Azok a cégek jártak jól, amelyek ezt a tanulópénzt hajlandók voltak megfizetni és meg is tudták fizetni.”

Nagy lehetőségek nyílnak tehát, ám ehhez tudás, kemény kitartás, fejlesztés kell. És támogatás is. Támogatás egy olyan kormányzattól, amelyik akarja és képes is segíteni a bóvlipiacok helyén értéket teremtő vállalkozásokat, a gazdaság alapját, az ipart.

 

Forrás: metropol.hu

 

Kapcsolódó cikkeink:

Új ösvényeket vágva
A Roszatom készül a paksi bővítésre
Előkészületek a paksi tenderre
A finanszírozás kulcskérdés lesz a paksi tenderen
Többet kínál a magyar cégeknek a Roszatom
Negyedik generációs blokkhoz is várnak magyar beszállítókat


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére