Menu

A Naprendszeren kívüli neutrínók észlelése tudományos szenzáció lett

neutrínó észleléseTudományos szenzáció lett a Naprendszeren kívülről érkező, hatalmas energiájú neutrínók mérföldkövet jelentő észlelése, amelyről a napokban számoltak be az Antarktiszon működő IceCube (Jégkocka) detektorának adataival dolgozó tudósok.

 

– Ez az első alkalom, hogy szilárd bizonyíték áll rendelkezésre a Naprendszeren kívüli „kozmikus részecskegyorsítókból” érkező nagy energiájú neutrínókról – mondta Gary Hill, az Adelaide-i Egyetem kutatója, a Science-ben megjelent tanulmány egyik szerzője. A világegyetem messzi részeiből érkező neutrínók a legnagyobb energiájú és legtávolabbi jelenségekről – például szupernóvákról, fekete lyukakról, pulzárokról és aktív galaxismagokról – hordoznak üzenetet.

A nehezen észlelhető részecske alapvető annak megértésében, hogy miként működik az univerzum a legki-sebb skálán nézve, és kulcsfontosságú olyan rejtélyek megoldásában, mint a nagy energiájú kozmikus sugárzás eredete vagy a sötét anyag és a sötét energia természete.

Az egy köbkilométeres Jégkocka több mint ötezer szenzora az Antarktisz jegét felhasználva 1,5–2,4 kilométer mélyen detektálja a részecskét. A Jégkocka által vizsgált területen trilliónyi neutrínó halad át, és amikor egyikük ütközik egy oxigénatommal a jégben, kék fény keletkezik.

A tudósok a fényvillanás alapján számítják ki, hogy milyen iránya és energiája volt a neutrínónak, amikor a detektorba lépett.

– Elképzelhető, hogy a neutrínók aktív galaxismagokban, talán kvazárokban keletkeztek. Az még tisztázásra vár, hogy a Tejútrendszerben vagy azon kívül – tette hozzá Hill.

 

Újfajta csillagászat

„A felfedezés új ablakot tár az univerzumra, és megnyitja az utat egy újfajta csillagászat számára a Tejútrend-szer peremén és az annál is messzebb zajló események vizsgálatára.” Gary Hill az Adelaide-i Egyetem kutatója

Mi a neutrínó?

A könnyű elemi részecskék egyik fajtája a neutrínó.

• Elektromos töltése nincs, semleges, emiatt elektromágneses kölcsönhatásban sem vesz részt.

• Egy fényév vastagságú ólomfalon a neutrínóknak mintegy fele haladna át úgy, hogy akár egyetlen atommal is ütközne.

• Keletkezési helyétől egyenes vonalban érkezik meg a detektorhoz, megőrizve a tudomány számára rendkívül értékes információkat keletkezése körülményeiről (impulzus, energia, a keletkezési helyhez mutató irány).

 

Forrás: Metropol


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére