Menu

A sugárzás elleni védekezés főbb módszerei

sugarzás elleni védekezésA mesterséges eredetű sugárterhelés külső és/vagy belső sugárterhelés formájában érheti a környezetet és az embert.

 

A külső sugárzás elleni védekezésnek három általános formája létezik.

 

Idővédelem

Változatlan sugárzási viszonyok (dózisteljesítmény) mellett a szervezetben, illetve annak valamelyik szervében, szövetében elnyelt dózis azzal az idővel van egyenes arányban, ameddig a sugárzási viszonyok fennállnak. Abban az esetben tehát, ha rövidebb ideig tartózkodunk a sugárzási térben, szervezetünk dózisterhelése kisebb lesz. A védekezésnek ez a módja csaknem mindig alkalmazható.

A rövid idejű sugárzási térben való tartózkodást szolgálja az, hogy a sugárveszélyes tevékenységet előre kell tervezni, inaktív módszerekkel be kell gyakorolni és határozottan, a feladatra koncentráltan kell végrehajtani. A feladat elvégzése érdekében célszerű olyan munka- vagy segédeszközöket alkalmazni, amelyek a tevékenység időtartamát – a környezetben mérhető elnyelt dózis növekedése nélkül – csökkentik. Példa erre az ipari radiográfiában az érzékenyebb, tehát rövidebb expozíciós időt igénylő filmek alkalmazása, illetve az, hogy az éppen használaton kívüli sugárforrást az izotóptároló helyiségbe kell szállítani.

 

Távolságvédelem

A gyakorlatban elterjedt sugárforrások túlnyomó többsége – legalábbis elegendő nagy távolságból – pontszerűnek tekinthető. Az ilyen gamma-sugárzó izotópoktól, illetve röntgenberendezésektől származó dózisteljesítmény a sugárforrástól mért távolság négyzetével fordítottan arányos. Az ember és a sugárforrás közötti távolságot 2, 3, 4, 5, stb.-szeresére növelve a dózisteljesítmény 1/4, 1/9, 1/16, 1/25, stb.-ére csökken.

A távolságvédelmet szolgálják az izotóp-technikában alkalmazott csipeszek, távfogók, manipulátorok. Ezek alkalmazására valamely sugárzó anyag megfogásakor elengedhetetlen szükség van. Sugárforrást kézzel megfogni mindig tilos.

A távolságvédelem módszere naponta megfigyelhető az ipari radiográfiai tevékenység során. Abban az esetben, amikor a vizsgálandó anyagot nem lehet beszállítani a radiográfiai laboratóriumba, a helyszíni vizsgálatát – felvételkészítést – csak úgy lehet megoldani, ha a vizsgálat helyszínét lezárják. Biztosítva, hogy a lezárt területen idegen személy ne tartózkodjon.

 

Sugárzáselnyelő védőfalak alkalmazása

Valamely sugárforrástól származó dózisterhelés azáltal is csökkenthető, hogy a sugárforrás és a védendő helyszín közé megfelelő anyagú és megfelelően méretezett sugárzáselnyelő anyagot helyeznek. A különböző sugárforrások gyengítésére más és más anyagok alkalmasak. Az alfa-sugárzást már néhány centiméter vastagságú levegő is jól elnyeli, de ugyanez a hatás érhető el egy vékony papírlappal is, tehát az alfa-sugárzással, mint külső sugárzást okozó tényezővel nem kell számolni.

A béta-sugárzást elsősorban a műanyagok, az üveg és a víz gyengítik. Alkalmasak továbbá a fémek is, de figyelembe kell venni azt, hogy az elektronok elnyelését röntgensugárzás fellépése kíséri. A hatás csökkentésére, a béta-sugarak elnyelésére kis rendszámú fémeket alkalmaznak – ilyen az alumínium.

A röntgen- és gamma-sugarak gyengítésére a legelterjedtebb fém az ólom, vagy más ólomtartalmú anyag – ilyen az ólomüveg és az ólomgumi. Olyan alkalmazásoknál, ahol számít a tömeg és a méret, az ólom helyett elterjedt a wolfram és az urán. Nagy aktivitású gamma-sugárzó izotópok sugárzásának gyengítésére több méter vastag vízréteget alkalmaznak.


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére