Menu

Albert Einstein levele – 1939. augusztus 2.

Albert Einstein levele Roosevelthez
Albert Einstein, Nobel-díjas fizikus 1939. augusztus 2-án levelet írt Franklin Delano Roosevelt amerikai elnöknek. A ma már igencsak híres levélben - Szilárd Leó kérésének is eleget téve -  felhívta a figyelmet az atomenergia pusztító hatásainak lehetőségére.

 

A két világháború között az atomfizika gyors fejlődésbe kezdett. Nemcsak Európában, hanem Észak-Amerikában is sok tudós próbálta megfejteni az atommaghasadás titkát. A szakemberek ebben az időben azt is felismerték, hogy a maghasadásból keletkező nukleáris energia nem pusztán békés céllal használható, hanem új típusú fegyverek előállítására is alkalmas. Az elméleti fizikusok, köztük a magyar származású, Amerikában élő Szilárd Leó is jól tudta, hogy egy minden addiginál pusztítóbb erejű bombát is létre lehet hozni. De mivel a német tudósok előrehaladtak a nukleáris kutatásokban, sokan jogosan aggódtak, hogy Hitler jut először atombombához. Ez pedig hitleri világuralmat jelenthetett volna.

Szilárd Leó azt javasolta tudóstársainak, hogy ne publikálják kutatási eredményeiket, nehogy a németeknek bármely apró információ segítséget nyújtson a nukleáris fegyver elkészítésében. De Szilárd enneél is továbbment, mert úgy gondolta, hogy Albert Einstein segítségét kéri és megpróbálja megszerezni az amerikai kormány támogatását a további kutatásokhoz. Ezért 1939 nyarán a szintén magyar származású Wigner Jenő társaságában felkereste a Peconic Bayen pihenő neves tudóst és ismertette vele a láncreakció működését és egy atombombában való felhasználásának lehetőségét.

Először ugyan a belga kormányt akarták figyelmeztetni, mert a ők hatalmas uránkészlettel rendelkeztek Kongóban, és félő volt, hogy a németek megszerzik azt. Ám, Alexander Sachs közgazdász-bankár, mellesleg természettudós, azt tanácsolta a tudósoknak, hogy közvetlenül Franklin Delano Roosevelthez írjanak levelet. Szilárd ekkor Teller Ede társaságában ismét felkereste Einsteint, és közösen fogalmazták meg az elnöknek szóló levelet, melyben felhívták az elnök figyelmét az uránban rejlő katonai lehetőségekre és a tényre, hogy a németek valószínűleg már dolgoznak az atombombán. Intézkedésre kérték az atomkutatókkal való szoros együttműködés megteremtése érdekében, hogy egy jelentős anyagbázis megteremtésével, a kormánykapcsolat útján lényeges mennyiségű uránérc-behozatallal, valamint az annak feldolgozásához szükséges berendezések beszerzésével a kutatás segítségére legyen.

A levél, Alexander Sachs közvetítésével, csak két hónap múlva került az elnök kezébe, és Roosevelt szinte abban a pillanatban jóváhagyta az Uránium Bizottság létrehozását, amely hatezer dollárt szavazott meg az atomenergia program elindítására. Sokak szerint Einstein (és Szilárd Leó) levele volt a kiindulópontja az atomfegyver kifejlesztésére 1942-ben létrehozott Manhattan-tervnek, amely 1945 augusztusában Hirosima és Nagaszaki bombázásához vezetett. A tévhitekkel ellentétben azonban Einstein maga soha nem volt részese sem a Manhattan-tervnek, sem az atombomba kifejlesztésének, és a német kapituláció után Szilárd Leóval együtt már figyelmeztette az USA kormányát az atombomba bevetésének szükségtelenségére.

 

Albert Einstein
Old Grove Road
Nassau Point
Peconic, Long Island

1939. augusztus 2.

 

F. D. Roosevelt
Az Egyesült Államok elnöke
Fehér Ház
Washington, D.C.

 

 

Uram,

E. Fermi és L. Szilárd utóbbi idők folyamán végzett munkájának kéziratban hozzám eljuttatott eredményei arra következtetnek, hogy az urán a közeljövőben fontos, új energiaforrássá válhat. Az eredményekből következtetve ezek éberségre és nagy valószínűséggel gyors beavatkozásra inti kormányzatunkat. Kötelességemnek érzem tehát, hogy figyelmét felhívjam a következő tényekre és javaslatokra.

Az utóbbi négy hónap alatt – mind a franciaországi Joliot, mind az amerikai Fermi és Szilárd munkáinak eredményéből következtetve – valószínűvé vált nagy mennyiségű uránban láncreakció létrehozása, ami hatalmas energia és nagyszámú, rádiumhoz hasonló (radioaktív) atom képződéséhez vezet. Szinte biztosnak látszik, hogy ez a valószínűség a közeljövőben valósággá fog válni.

Ennek az új jelenségnek az ismerete olyan bomba előállításához is vezet és – bár nem biztos – lehetséges, hogy igen nagyerejű, új típusú bomba is létrejöhet. Ha egyetlen ilyen bombát egy hajó egy kikötőbe szállítana és az ott felrobbanna, az az ottani teljes hajóállománnyal együtt a kikötő környékét is teljesen elpusztítaná. Lehetséges, hogy egy ilyen bomba túlságosan súlyos lenne repülőgéppel való szállításra.

Az Egyesült Államok területén gyenge minőségű uránérc is csak kis mennyiségben található. Jó minőségű érc van Kanadában és a volt (már bekebelezett) Csehszlovákiában, de a világ legjelentősebb lerakata Belga Kongóban van.

Ennek a helyzetnek az ismeretében kívánatos lenne, ha az állami adminisztráció állandó kapcsolatot létesítene a láncreakción az USA-ban dolgozó fizikusokkal. Ennek a kapcsolatnak a létrehozására alkalmas megoldás lehetne egy ön által kiválasztott, nem-hivatalos megbízással működő személy kinevezése, akinek feladata a következőkből állhatna:

a) lépjen kapcsolatba a kormány különböző részeivel (minisztériumaival), hogy őket a kutatás további fejlődéséről értesítse, javaslatokat továbbítson a kormány általi intézkedésekre, különös tekintettel az uránérccel való ellátás biztosításra az Egyesült Államok számára;

b) gyorsítsa a kutatómunkát, ha szükséges, egy a jelenleg egyetemi laboratóriumok korlátolt anyagi alapjainál hatásosabb anyagi alap megteremtésével, olyan magánegyénekkel való kapcsolatai útján, akik hajlandók az ügyet hozzájárulásukkal támogatni, és talán a megfelelő berendezésekkel rendelkező ipari magánlaboratóriumok együttműködésének biztosításával is.

Tudomásom szerint a németek az általuk bekebelezett Csehszlovákiából az uránérc kivitelét azonnal megszüntették. Hogy ez ilyen gyors intézkedés volt, könnyen érthető annak tudatában, hogy von Weizsäcker német államminiszter fia tagja a berlini Kaiser Wilhelm Intézetnek (Kaiser-Wilhelm-Institut), ahol jelenleg (a németek) az amerikai kísérleteket másolják.

 

Tisztelettel,
Albert Einstein


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére