Menu

Az atomenergia kulcskérdései

Az atomenergia kulcskérdéseiAz atomenergia egyik legfontosabb kulcskérdése az atomenergia biztonsága és megbízhatósága.

 

A nukleáris biztonságot a berendezések megfelelő fizikai, műszaki felépítésével és az üzemeltetés magas szintű nukleáris kultúrájával érhetjük el. Alapvető követelmény a többszörös, mindenre kiterjedő biztonság, hiszen ez elengedhetetlen feltétele a lakossági bizalom megszerzésének, megtartásának és növelésének is. Az atomerőmű biztonságának alapvető feltétele a biztonságos üzemeltetés és az azt garantáló biztonsági kultúra magas színvonala. A jelenleg és a jövőben épülő atomerőműveknél már többszörös aktív és passzív biztonsági rendszereket, és a külső behatások ellen védelmet nyújtó külső héját is kialakítanak. Emellett természetesen elengedhetetlen a szakmai kompetencia fenntartása és növelése, valamint a megfelelő oktatási, kutatási és fejlesztési programok kidolgozása is.

A másik nagyon fontos kulcskérdés az üzemeltetés közben keletkező radioaktív hulladékok biztonságos tárolása és végső elhelyezése. Az atomenergia alkalmazása számos gazdasági, környezetvédelmi és ellátásbiztonsági előnnyel jár, ugyanakkor arra készteti a szakembereket, hogy bizonyos műszaki, fizikai és környezetvédelmi kérdéseket a lehető legnagyobb körültekintéssel megoldjanak. A legnagyobb kihívás a radioaktív hulladékok kérdése, amely magába foglalja a hulladékok mennyiségének minimális szinten tartását, kezelését, feldolgozását, valamint a biztonságos végleges elhelyezését is. A legnagyobb kihívás az, hogy olyan megoldás szülessen a radioaktív anyagok biztonságos kezelésére, ami maximálisan garantálja, hogy radioaktív anyag ne kerülhessen a környezetbe.

A nukleáris fűtőelemek és a különböző ipari tevékenységekből származó nagy aktivitású hulladékok teljes körű kezelésének jelenleg általánosan elfogadott irányvonalait mutatja a következő ábra.

A nukleáris fűtőelemek és a különböző ipari tevékenységekből származó nagy aktivitású hulladékok teljes körű kezelésének jelenleg általánosan elfogadott irányvonalai

Nyílt üzemanyag ciklus estén a kiégett fűtőelemeket – hulladéknak tekintve – feldolgozás nélkül véglegesen elhelyezik egy erre a célra kialakított geológiai formációba.

Hagyományos, zárt üzemanyag ciklus (részleges újrafeldolgozás). E stratégia azon alapszik, hogy a kiégett fűtőelemet – a bennük lévő, energetikailag hasznos komponensek visszanyerése érdekében – reprocesszálják, a visszamaradt hulladékot pedig üvegbe ágyazzák, majd a megfelelő geológiai formációba helyezik.

Továbbfejlesztett, zárt üzemanyag ciklus (teljes újrafeldolgozás). Ebben az esetben a reprocesszálás után transzmutációt – a hosszú életű radioizotópok átalakítása érdekében – is végrehajtanak. Ha ez ipari méretekben is megvalósul, akkor a szükséges tárolási idő a több százezer, millió éves nagyságrendről lecsökken néhány száz évre.

Szakmai körökben teljes az egyetértés abban a kérdésben, hogy a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok biztonságos elhelyezése műszaki és tudományos szempontból a tökéletesen megoldott, kiforrott technológiák közé tartozik. Ma már a világban nemcsak számos épülő, üzemelő, hanem megtelt és lezárt tároló is létezik.

Több országban – Franciaország, Spanyolország, USA, Japán – a rövid élettartalmú radioaktív hulladékokat felszín közeli tárolóban helyezik el. A felszín közeli elhelyezés tervezési alapelve az, hogy meg kell akadályozni az elhelyezett hulladékok hozzáférését egyrészt a szándékos emberi beavatkozás, másrészt pedig a vízbehatolást számára egészen addig, amíg a hulladékok aktivitásszintje le nem csökken a környezetet már nem veszélyeztető szint alá.

A mélységi tárolók néhány száz méter mélyen, stabil geológiai formációkban történő hulladék-elhelyezést jelentenek. A végleges tárolásnak valószínűleg ez a legdrágább, egyben pedig a legbiztonságosabb módja. Ilyen tárolók működnek például Finnországban, Svédországban és az USA-ban is.

A finnországi Olkiluoto-ban épült hulladéktárolóban a hulladékokat betonfalú silókban helyezik el, melyeket a kristályos alapkőzetben képeztek ki a felszíntől 70-100 m mélységben. Az üzemeltetés befejeztével az alagutakat és az aknákat tökéletesen lezárják, ezt követően pedig nincs szükség a tároló őrzésére. A védelmi gátrendszert a hulladékok szilárdított formája, az acélhordók, a betonkonténerek, a vasbeton silók, a tömedékanyag, a lőtt beton, valamint a szilárd kőzet alkotja. A biztonságot az sem befolyásolja, ha valamelyik gát megsérülne, hiszen a többi gát elegendő a megfelelő biztonság garantálásához.

A finnországi Olkiluoto-ban épült hulladéktárolóban a hulladékokat betonfalú silókban helyezik el

 


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére