Menu

Három új hajót kap az egyedülálló atomjégtörő-flotta

Rosszija atomjégtörőA 2014-es Szocsi Olimpia lángját októberben az Északi-sarkra eljuttató, a világ legnagyobb jögtörő hajója címmel is büszkélkedő „50 Let Pobedi” néhány napra az orosz jeges flottára vonta a világ figyelmét.

 

Az Északi-sarkvidék kőolajban, földgázban és más értékes ásványokban gazdag szárazföldi részének fejlesztése és a nyersanyagkincs kiaknázása Oroszország egyik stratégiai célja. A mind nagyobb forgalmat bonyolító északi jeges-tengeri hajózási útvonal biztosításához a roppant jégmezőkön utat vágó új atomjégtörők új generációja szükséges. Szergej Kirijenko, a Roszatom állami konszern vezérigazgatója az év elején jelentette be, hogy a flotta három korszerű, LK-60J típusú egységgel bővül 2020-ig, amelyet 2008 óta a Roszatomhoz tartozó, murmanszki Atomflot állami vállalat üzemeltet. Az új hajóknak már változtatható lesz a merülési mélysége, ezért mind a mélyebb vizeken, mind pedig a szibériai folyók sekély torkolati részein bevethetők lesznek.

Arktika - atomjégtörő hajó

A jégtörők alkalmazásuk szerint két csoportra oszthatók, magyarázta Konsztantyin Knyazevszkij, az Atomflot szentpétervári kirendeltségének vezetője az Atomenergomas, a Roszatom gépgyártó holdingja üzemi lapjának. A nyíltvízi vagy más néven nehéz jégtörők, mint az Arktika, az Északi-sarkvidék tengerein nagy tömegüknek köszönhetően könnyen megbirkóznak a vastag, három méteres jégtakaróval. Merülésük 11 méter. A második csoport hajóit – a kis merülésűeket, mint például a Tajmir, kifejezetten a sekélyebb vizekre tervezték, hogy a szibériai folyók torkolatában törjék a jeget. Ezeknek a hajóknak a merülési mélysége 8,5 méter. A nehéz jégtörőknek és a sekélyebb vizeken használtaknak ma külön javítóbázisa, eltérő javítási technológiája van és a személyzetük sem csereszabatos.

Az új, LK-60J univerzális jégtörőgeneráció üzemeltetése nemcsak egyszerűbb, de gazadaságosabb is lesz. A működtetésükhöz szükséges infrastruktúrát nem számítva, a három hajó építésének várható költsége 90 milliárd rubel, mintegy 630 milliárd forint. Nagyobbak lesznek, mint a jelenlegi legnagyobb jégtörők, és teljesítményük szintén felülmúlja az eddigi legnagyobbét. Köszönhetően annak, hogy új „szívet” kapnak. A két RITM-200-as típusú, egyenként 175 MW hőteljesítményű atomreaktor biztosítja majd az előrejutásukat a legvastagabb jégmezőkön is. A reaktorok teljesítménye felülmúlja az atomjégtörőkben eddig használt KLT gyorsneutronos reaktorok teljesítményét (140–150 MW). Ráadásul fele akkora a tömegük és kompaktabbak; működésük műszakilag és gazdaságilag is hatékonyabb lesz az elődöknél, miközben a reaktor teljesítményének szabályozhatósága ugyancsak felülmúlja a korábbi típusokat. Mindez növeli a hajók sokoldalúságát, így –  jó manőverezhetőségük miatt – akár arra is lehetőség lesz, hogy bekapcsolódjanak baleseti mentésekbe.

Roszatom flotta

Az új, univerzális atomjégtörőt a hagyományos elvek alapján szerelik össze, építési területekre és szakaszokra bontva a gyártást, amelynek során már alkalmazzák a Roszatom új gyártásoptimatizáló rendszerét, amely egyebek között lehetővé teszi a határidők és a pontos költségkeret betartását. Maga a tervezés és a gyártás széles körű kooperációban valósul meg. A reaktor főkonstruktőre az OKBM Afrikantov cég, a reaktortartályt a ZiO Podolszk gyártja. A Roszatom gépgyártó holdingja, az Atomenergomas Nyrt. más orosz tagjain kívül részt vesz egy külföldi, ukrán Atomenergomas-leányvállalat is a munkában, amely a Balti Hajógyárban készülő atomjégtörőkhöz gyárt részegységeket. (Fartőkéket és hajócsavart készítenek, a legkorszerűbb, Magmasoft számítógépes öntészeti modellező rendszert használva.)

 

Kis jégtörő-történelem

 

  • Az első szovjet jégtörőt, a Lenin nevét viselő hajót, a szovjet atomenergetika és atomflotta, a szovjet rendszer büszkeségét 1959 végén helyezték üzembe és 1989-es forgalomból való kivonásáig 3700 hajókaravánnak tört utat a jég birodalmában. Ugyancsak az elsők között volt a Lepse és a Volodarszki, amelyeket ma már ugyancsak kivontak a forgalomból.
  • 1971 és 1992 épült Leningrádban az Arktika, a Szibir, a Rosszija (75000 lóerős), a Szovjetszkij Szojuz (75000 lóerős) és a Jamal (75000 lóerős) nehézjégtörők épültek meg. (A Szibirt, és az Arktikát időközben már kivonták a forgalomból.)
  • 1982-1988 között gyártották a Szevrmorputy (40000 lóerős) konténerszállító hajót, amely könnyebb konténereket szállít.
  • 1985-1989 között a kisebb merülésű Tajmir (első útja 1989. június 30.) és Vajgacs (első útja 1990.július 25.) épült. A Tajmir (50000 lóerős) és a Vajgacs (50000 lóerős) érdekessége, hogy maga a hajótest Finnországban, a Värtsilä hajógyárban készült, „szívük” azaz a reaktoruk viszont természetesen orosz.

Tajmir atomjégtörő

 

  • 2007-ben 15 év szünet után épült a 75000 lóerős 50 Let Pobedi a szentpétervári Balti Hajógyárban. Első útja 2007. márciusában volt és jelenleg ez a világ legnagyobb atomjégtörő hajója.
  • 2008-ban a Roszatomhoz tartozó, murmanszki Atomflot állami vállalat átveszi az üzemeltetést.
  • 2011. júliusában készült el a Rosszita, amely egyszerre több célnak is megfelel, így a leszerelt nukleáris tengeralattjárókból származó kiégett fűtőelemek és anyagok szállítsát is képes megvalósítani 4000 tonnáig. A hajó kivitelezője egyébként egy olasz cég (Fincantieri) volt, akiket erre egy a Roszatom és az olasz Gazdaságfejlesztési Minisztérium között létrejött szerződés jogosított fel.
  • Az első jégtörőket, a Leninen kívül a Szibirt és az Arktikát időközben már kivonták a forgalomból. A jelenleg üzemelő négy nehéz és két kisebb teljesítményű jégtörőn kívül a Szevrmorputy konténerszállító hajó, két kiszolgáló hajó, az Imandra és a Lotta valamint a folyékony nukleáris hulladékot begyűjtő Szerebrjanka továbbá egy kisebb hajó, a Roszta-1 tartozik a világ egyetlen atomjégtörő-flottájához.

Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére