Menu

Földi eredetű sugárforrások

radon belső sugárforrásokA radon a periódusos rendszer 86. eleme (vegyjele: Rn). Színtelen, szagtalan, radioaktív nemesgáz. Legstabilabb és leggyakoribb izotópja a 222Rn, az 238U bomlási sorának tagja. A radioaktív háttérsugárzás körülbelül 40%-át a radon és rövid felezési idejű bomlástermékei okozzák, melyek mindig jelen vannak a lakóhelyiségek légterében és kisebb koncentrációban a szabad levegőben is.

 

 

A belső besugárzásról

 

Az ember belső szervezetét érintő belső besugárzás szempontjából kiemelkedő jelentősége van a 222Rn-nak – Radon – és bomlástermékeinek. A 222Rn mint gázhalmazállapotú izotóp, könnyen elválik anyaelemétől, a 226Ra-tól és a levegőbe kerül. A belőle keletkező néhány rövid felezési idejű radioizotóp, mint például a 218Po, a 214Pb, vagy a 214Po szintén megjelenik a levegőben. A bomlási sor ezen tagjainak éppen az a jellegzetességük, hogy elsősorban belégzés folyamán kerülnek az emberi szervezetbe.

A 222Rn a talajból kiszivárogva éri el a légteret, ahol is elkeveredik a levegőben. A levegőbe jutott 222Rn és a belőle folyamatosan keletkező rövid felezési idejű bomlástermékeinek koncentrációja nagymértékben függ a helytől, az időtől, a földfelszíntől mért magasságtól és a meteorológiai viszonyoktól. Normális körülmények között a 222Rn koncentrációja folyamatosan csökken a földtől mért magassággal. A földfelszínen mért koncentrációnak általában van rendszeres napszaki és évszaki változása is. A meteorológiai tényezők úgy hatnak, hogy egyrészt befolyásolják a 222Rn-nak a talajból való eltávozási sebességét, másrészről a levegőbeli eloszlását.

 

Radon az épületekben, lakóházakban

 

A Radon be tud lépni az épületeken belüli terekbe, így a lakóházakba is. Az épületekben megjelenő 222Rn és rövid felezési idejű bomlástermékeinek legjelentősebb forrásai az épület alatti vagy az őt környező talaj, az épület szerkezeti anyagai, a vízellátási rendszer, az épületben felhasznált földgáz és persze az épületet körülvevő levegő. Az épület alatti talajból származik az épületen belüli Radon-koncentráció jelentős hányada. Ennek mértéke a talaj aktivitáskoncentrációján kívül több tényezőtől is függ, például kisebb pincézett házakban és jól szigetelt padlózat esetén, illetve a magasabb emeleteken. A másik jelentős forrás az építésnél felhasznált építőanyagok radioaktív koncentrációja, ugyanis a falakból a gázalakú 222Rn ki tud lépni a helyiség szellőzésétől függően, növeli annak levegőjében az aktivitáskoncentrációt.

Az építőanyagok származási helytől, fajtától és összetételtől függően rendkívül különböző koncentrációban tartalmaznak természetes radioizotópokat. A szokásos építőanyagok, mint a beton vagy a tégla, átlagos aktivitáskoncentrációja hazánkban nem túl jelentős, míg a mész, a fa kifejezetten kicsi, az egyes helyekről származó, illetve pernyeanyagok pedig nagy értéket tartalmaznak. A különböző falanyagokból eltérő mértékben tud a Radon kiszivárogni, amelyet jól záró műanyag réteggel, vagy megfelelő festéssel jelentősen csökkenteni lehet.

Az épületek levegőjében mérhető koncentráció 10-100-szorosan is meghaladhatja az ugyanakkor a szabad levegőn mért értéket. Az ilyen módon az épületekbe jutott Radon mennyisége nagyrészt függ az ablakok, ajtók tömítettségétől, a külső és a helyiségen belüli hőmérséklet-különbségtől is. A szellőztetéssel csökkenthetjük a Radon hatásait.

 

Radon a porrészecskéken

 

A Radon által az emberi szervezetet érő dózisterhelés szempontjából jelentős, hogy a 222Rn-t követő rövid felezési idejű radioizotópok elsősorban a levegőben lebegő porrészecskékre rakódva kerülnek belégzés után a tüdőbe, ahol különösen a nagy energiájú α-sugárzásuk révén járulnak hozzá az emberi szervezet effektív dózisterheléséhez. A Radon-források különbözősége és a levegőben kialakult aktivitáskoncentrációt befolyásoló nagyszámú tényező következtében a belégzést követő dózisterhelés széles határok között változhat. Átlagos viszonyokat feltételezve a 222Rn és rövid felezési idejű bomlástermékeinek belégzése következtében fellépő effektív dózis-egyenérték évente mintegy 1100 µSv, amely egymagában csaknem fele az összes természetes forrásból származó külső és belső dózisterhelésnek. Összehasonlításképpen: Az 238U bomlási sor hosszú felezési idejű bomlástermékei átlagosan 120 µSv belső sugárterhelésért felelősek.

 

A sugárzás forrása

 

Kozmikus sugárzás: ionizáló összetevő 300 (Külső besugárzás – Éves effektív dózisegyenérték µSv)

Kozmikus sugárzás: neutron összetevő 55 (Külső besugárzás – Éves effektív dózisegyenérték µSv)

Kozmikus eredetű izotópok 238U     19 (Belső besugárzás – Éves effektív dózisegyenérték µSv)

Kozmikus eredetű izotópok 222Rn   1100 (Belső besugárzás – Éves effektív dózisegyenérték µSv)

220Rn     160 (Belső besugárzás – Éves effektív dózisegyenérték µSv) (1 µSv = 0.000001 Sv)

 

A belső sugárterhelés mintegy kétszerese a külső forrásokból származó dózisegyenértéknek, ezen belül a 222Rn és rövid felezési idejű bomlástermékei felelősek az összes természetes terhelésnek csaknem a feléért.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Sugárzásfigyelő-rendszer
Sugárzás ellen új védőanyag


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére