Menu

Fúziós reaktor

Fúziós reaktor

A tudósok és mérnökök régóta próbálkoznak azzal, hogy a magfúziót “befogják” az energiatermelésbe. Ehhez deutériummal és lítiummal kísérleteznek. A deutérium, mint a hidrogén – atommagjában egy protont és egy neutront tartalmazó – stabil izotópja, vízből könnyen előállítható, a lítiumból pedig besugárzással ugyancsak a hidrogén egyik – atommagjában egy protont és két neutront hordozó – izotópját, a radioaktív tríciumot hozzák létre.

A reaktorban a két izotóp keverékét több tízmillió fokra, plazma állapotúra hevítik és mágneses térrel körpályára állítják. Az így létrejövő reakcióban a légkörben amúgy is jelenlévő, semleges hélium gáz keletkezik, a felszabaduló energiával pedig a vízből gőzt lehet fejleszteni, amely aztán – csakúgy, mint a maghasadáson alapuló atomerőművekben – turbinát hajthat meg, az pedig elektromos áramot termelő generátort.

Mivel két kis rendszámú atommag egyesítésekor nagyobb energia szabadul fel, mint a nehéz atommagok hasadásakor, azaz a jelenlegi atomerőművekben végbemenő folyamatokkor, az ilyen reaktorok építése célszerűbb. Már csak azért is, mert a reakció nem eredményez nagy mennyiségű radioaktív hulladékot, a fúziós reaktorokban használatos tüzelőanyagból pedig becslések szerint mintegy egymillió évre elegendő tartalékok állnak rendelkezésre.

A magfúziós energiát felszabadítani a hidrogénbombában már sikerült, ez azonban ellenőrizetlen folyamat, a szabályozott termonukleáris láncreakció létrehozásának technológiája még csak kísérleti stádiumban van. Egyelőre a súlyos technikai problémákon túlmenően gondot okoz az is, hogy pozitív legyen az energiamérleg, azaz a magfúzió során a bevittnél nagyobb energia keletkezzen.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Fúziós energia
Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktor (ITER)


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére