Menu

NAÜ Tengeri Környezetvédelmi Laboratóriuma

Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Tengeri Környezetvédelmi Laboratóriuma
Monaco, a megközelítőleg 2 négyzetkilométer alapterületű, körülbelül 35 ezer fős lakosságú hercegség akkor szokott a médiaérdeklődés középpontjába kerülni, amikor Forma-1-es versenyautók száguldoznak az utcáin. Pedig a pálmafák árnyékában a környezetvédelemmel is komolyan foglalkoznak.

 

Természetesen a romantikus táj és a jellegzetes kikötő miatt filmeken is gyakran feltűnik Monaco, főleg, ha a cselekmény egy kaszinóban játszódik. Színészekből egyébként sincs hiány arrafelé – közelben van Cannes -, a jelenlegi uralkodó, II. Albert édesanyja pedig nem más volt, mint a hibátlan szépségű Grace Kelly.

Működik azonban egy olyan intézmény a miniállamban, amelyről legtöbbször csak akkor szólnak a hírek, ha gond van valahol a nagyvilágban. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Tengeri Környezetvédelmi Laboratóriuma (Marine Environmental Studies Laboratory) 1961 óta végzi felelősségteljes munkáját a hercegségben.

Az MESL története 1959-re nyúlik vissza, ebben az évben ugyanis Monaco nemzetközi konferenciát szervezett a radioaktív hulladék feldolgozásával kapcsolatos aktuális kérdésekről. Akkoriban tombolt a hidegháború, számtalan kísérleti atomrobbantást végeztek a szembenálló felek, így a tengerek, óceánok radioaktív szennyezettsége hirtelen megemelkedett.

Azért épp Monacóban rendezték ezt a konferenciát, mert a tengeri környezetszennyezés kutatásában jelentős szerepet játszott az ott működő Oceanográfiai Múzeum. Ezt az intézményt a jelenlegi herceg dédapja, I. Albert alapította 1910-ben. Az egykori uralkodó természettudományos érdeklődését rengeteg hajóútja alapozta meg, s nem csak a hatalmát, de a tengerek szeretetét is örökül hagyta utódaira.

Az 1959-ben rendezett tudományos találkozó résztvevői arra a következtetésre jutottak, hogy a kutatások rendszeressé tételéhez egy központra van szükség, amelynek létrehozását az akkori uralkodó, III. Rainier is támogatta. 1961-ben a laboratórium ideiglenesen az Oceanográfiai Múzeumban kezdte meg működését, alig száz négyzetméteren. 1998-ban költözött a szervezet a jelenlegi helyére, a jachtkikötő mellé, s ott immár csaknem ezer négyzetméteren zajlik a munka.

Az intézmény négy főbb irányvonal mentén tevékenykedik. A tengerek élővilágát sújtó radioaktív és nem radioaktív szennyeződések kutatása az elsődleges feladatuk. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy izotóp alapú technológia felhasználásával nyomon követik a környezetszennyezés hatását a vízi ökoszisztémákra. Képzéseik a téma kutatásában résztvevő, környezetvédelmi szakemberek folyamatos fejlődését szolgálják. Mindezeken túl együttműködésre törekszenek a fenntartható fejlődés mellett elkötelezett szervezetekkel, különös tekintettel a tengerek, óceánok védelmére.

A laboratórium már 1986-ban, a csernobili baleset környezeti hatásainak felderítésekor is jól teljesített, a 2011-es szökőár okozta fukusimai robbanások idején pedig az egyike volt a leggyorsabban reagálóknak. A laboratórium munkatársai a csendes-óceáni térség sugárszennyezettségének állandó megfigyelésében nyújtanak segítséget a helyi szakembereknek. Az élelmiszerbiztonság problémakörében is hatékony az együttműködés az MESL kutatói és a veszélyeztetett területeken élők között.

Monaco polgárai büszkék arra, hogy országuk adhat otthont a tengerek védelmével foglalkozó nemzetközi szervezetnek. Két évvel ezelőtt, 2011-ben, amikor a laboratórium fennállásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte, még egy bélyeg kiadásával is tisztelegtek az ott folyó munka előtt.

 

Szöveg és fotó forrása: www.iaea.org

 

Kapcsolódó cikkeink:

Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ)
Atomterroristák fenyegetnek?

 


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére