Menu

A megújuló energiaforrások valós tükörképe

A megújuló energiaforrások valós tükörképeA megújuló energiaforrások alkalmazásában érdekelt szervezetek és az atomenergia ellenzői gyakran hangoztatják azt az érvet, hogy Magyarország számára két út van a jövőbeli energiaellátás tekintetében: az atomenergia vagy pedig a megújuló energiaforrások alkalmazása.

 

Ez a megközelítés szakmailag egyáltalán nem helytálló, hiszen csak egy út létezik, ez pedig az atomenergia és a megújuló energiaforrások közös útja, mivel mind a két energiaforrásnak megvannak a sajátos tulajdonságai, ezért ezek nem egymást kiváltó, különösen nem egymást kizáró technológiák. A versenyképesség és a klímavédelmi célok elérése érdekében mind a két energiatermelési módra egyszerre kell támaszkodni.

Az új Paks II. atomerőművi blokkok jövőbeli villamosenergia-termelésének kiváltásához naperőmű esetén 17 600 MW, szénerőmű esetén pedig mintegy 9200 MW kapacitás beépítésére lenne szükség. Mai árakon naperőmű esetén 16 200, szélerőmű esetén pedig 3800-5000 milliárd forint befektetésre lenne szükség. Hozzátéve, hogy ilyen projektek csak úgy tudnak megtérülni 15-20 év alatt, hogy a beruházási költség 60-85%-át EU-s és hazai forrásokból fedezik, a paksi villamosenergia-árnál háromszor magasabb átvételi áron. A szél- és naperőművek ingadozó termelése miatt a villamosenergia-rendszerbe hatalmas, rendszerszintű tartalékok beépítésére és jelentős hálózatfejlesztésekre lenne szükség, amely költséget a fenti beruházási költségek nem tartalmazzák! Hozzátéve, hogy a nap- és szélerőművek átlagos üzemideje 25 év, így Paks II. kapacitásának a pótlásához a 60 éves garantált üzemidőt figyelembe véve a fenti költségek közel kétszeresére lenne szükség. Egy tavaly átadott napelemes beruházás gazdasági és műszaki adatait felhasználva kiszámolható az, hogy az adott EU-s és hazai beruházási támogatás nélkül egy ilyen erőműnek mennyiért kellene értékesíteni a termelt villamos energiát annak érdekében, hogy a tőkeköltség megtérüljön.

Évi 13%-os kihasználtsággal, 100%-os, 15 éves hitelt, valamint 5%-os hitelkamatot feltételezve 78 Ft/kWh adódik, azaz az erőműnek 15 éven keresztül ennyiért kellene a villamos energiát értékesítenie annak érdekében, hogy legalább a hitelt törleszteni tudja a beruházó. Ugyanakkor ez a költség csupán a beruházáshoz köthető költségrész, egyáltalán nem tartalmazza a szükséges, egyéb karbantartási, üzemeltetési, hálózatfejlesztési, rendszerszintű és az externális költségeket sem. A fentiek tükrében a megújuló energiaforrások kizárólag a jelentős 60-85%-os Európai Uniós és hazai támogatás, valamint a kötelező átvétel mellett „versenyképesek”.

A megújuló energiaforrások valós megítélése szempontjából fontos vizsgálni a KÁT speciális mérlegkört is. Kiegyenlítő energia (fel- és leszabályozási) energia akkor keletkezik, ha az erőművek nem tartják az előzetesen beadott havi menetrendet. Ennek költsége (2012. II. – 2013. I. félévében) közel 7 milliárd forint volt. Ez pedig az jelenti, hogy a fajlagos kiegyenlítő energia költsége pl. szélerőművek esetén közel 7 Ft/kWh, naperőmű esetén 3 Ft/kWh az egész KÁT mérlegkörre nézve pedig 3,8 Ft/kWh. A vizsgált időszakban a KÁT átlagos átadási ára 35-36 Ft/kWh értékre adódott.

Németországban a villamosenergia-rendszerbe beépített közel 165 000 MW (100%) kapacitásból közel 70 000 MW (42%) a nap- és a szélerőmű részaránya. A valós helyzet azonban teljesen más képet mutat, hiszen ha a bruttó hazai fogyasztást nézzük, akkor a 596 TWh (100%) mennyiségből a nap- és szélerőművek már csak 76,9 TWh (12,9%) részarányt képviselnek, így a fogyasztás közel 65%-át jelenleg is atom-, szén- és gázerőművek állítják elő. Ebből a legszennyezőbb széntermelés értéke közel 256 TWh, amely az éves fogyasztás 43%-a. Ez pedig annak a következménye, hogy a gáz- és szénerőművek esetén is jelentős változást hozott az „atomellenes” döntés. A kiöregedett széntüzelésű erőművek üzemidejét meghosszabbíthatják, emellett felgyorsult az új gáz- és szénerőművek építése is. Az utóbbi években, csak 2011-2013 között közel 11 000 MW új gáz- és szénerőművi (lignit, de főleg feketeszén) kapacitást építettek. 2013-ban pedig az új szénerőművi kapacitások közel annyi villamos energiát termeltek (75 TWh), mint a nap- és szélerőművek összesen (76,9 TWh). Németországban így a növekvő fosszilis energiatermelés miatt növekvő szén-dioxid kibocsátással kell számolni a globális és az európai klímavédelmi célkitűzések ellenére.

Egy, a németországi villamosenergia-árak várható alakulását bemutató tanulmány számításai szerint az elkövetkezendő években a német piacon az árak nagymértékben növekedni fognak. Ennek eredményeképpen Németországban rendszerszinten 2020-ig 37 milliárd euró (11 100 milliárd forint) többletkiadás jelentkezik. Ebből a német háztartásoknak 11 (3300 milliárd forint), az ország iparának pedig 26 milliárd euró (7800 milliárd forint) többletkiadása fog keletkezni. Németországban 2013 decemberében a háztartási energia ára 29,65 eurócent/kWh (közel 90 Ft/kWh) volt, Franciaországban pedig csak 15,48 eurócent/kWh (közel 47 Ft/kWh), mivel ott a villamos energia közel 76%-t atomenergiából állítják elő. 2014-re vonatkozóan mindez az jelenti, hogy a német villamos energia árában közel 20 Ft/kWh a megújuló energiaforrások támogatása miatti költségelem, amely 2008-ban még csak 4 Ft/kWh környékén volt. Ennek eredményeképpen ez a döntés nagymértékben alááshatja a német gazdaság versenyképességét, éppen ezért a döntést nem lehet véglegesnek tekinteni. Ugyanakkor ez a döntés nagy lehetőséget biztosít Franciaország számára, amely jelenleg is jelentős mennyiségű villamos energiát exportál Németországba. Hozzátéve, hogy a franciaországi import is atomenergia, mivel a francia villamosenergia-termelés közel 76%-a atomenergiából származik. Németország mindezek fényében az „atomellenes” döntés következményeit jelenleg úgy próbálja orvosolni, hogy felpörgetik a megújulós és a fosszilis fejlesztéseket, de ennek eredményeképpen a villamos energiaárak és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása is egyaránt növekszik. Németország „zöld” fordulatról beszél, de eddig ez egyáltalán nem annak látszik.

Az új Paks II. blokkok építésével kapcsolatos hazai feltételekkel, műszaki és gazdasági paraméterekkel (10 milliárd euró, 21 év törlesztés a beüzemelést követően, átlag 4,5%-os hitelkamat, 20%-os önrész, 2400 MW teljesítmény, 92%-os teljesítménykihasználási-tényező, 60 éves garantált üzemidő) számolva termelési (ön)költségre 17 Ft/kWh értéket kapunk. Ez pedig versenyképes árnak tekinthető a többi energiatermelési móddal való összehasonlítás után is.

 

A szerző Hárfás Zsolt, az Atomenergia Info szakértője

A megújuló energiaforrások valós tükörképe cikk témájának bővebb változata itt olvasható.

 


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére