Menu

Atomenergia – a fenntartható fejlődés záloga?

A görög mítosz szerint, amikor Pandora kinyitotta szelencéjét, a világra szabadított minden rosszat. Ám a sok rossz mellett a remény is eljutott az emberekhez. Ez a remény lehet napjaikban az atomenergia.

 

Robert Stone, az angol-amerikai filmrendező legújabb alkotását Pandora’s Promise címmel 2013. december 10-én mutatták be a mozikban. Stone, aki magát szenvedélyes környezetvédőnek vallja, most egy olyan filmet vitt vászonra, amely gyökeresen megváltoztathatja az emberek gondolkodásmódját az atomenergia világáról. Owen Gleiber filmkritikus legalábbis ezt vallja és hozzáteszi, a kulcs az, hogy egy problémát ne a megszokott módon, hanem nyitott szemmel vizsgáljuk meg.

A film készítői sokáig úgy tekintettek az atomenergiára mint globális katasztrófára, majd feltették a kérdést: Lehet, hogy eddig rosszul ítéltük meg a nukleáris energiát? A filmben olyan szereplők vettek részt, akik eddig teljesen ellenezték az atomenergiát, és „hivatásos” környezetvédőként most az állásukat, a hírnevüket is kockára teszik. A szereplők között megtalálható Stewart Brand, Richard Rhodes, Gwyneth Cravens, Mark Lynas és Michael Shellenberger. Ők mind neves és közkedvelt tudósok, professzorok, akik a film során ‒ saját véleményüket is megváltoztatva ‒ a fejlett atomenergiát az emberiség legnagyobb reményeként mutatják be. Mark Lynas brit klímaszakértő végigjárta a hírhedt katasztrófák helyszíneit: Fukusimát, Csernobilt és a kedvelt brazil üdülőhelyet, Guaraparit, ahol a tengerparton mért sugárzás háromszázszor nagyobb a normálisnak vélttől. Stone kiemeli, hogy külön kell választani az atomfegyvereket az atomenergiától, mert a két fogalom keveredése miatt a nukleáris energiát a köztudatban sokszor tévesen ítélik meg.

Pandora’s Promise

Meglepő lehet, de James Hansen természettudós szerint a legnagyobb lehetőség a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére a nukleáris energia. Általa csökkenthető lenne a fosszilis energiafelhasználás. Robert Stone számára a forgatás során a legmegdöbbentőbb pillanat az volt, amikor beléphetett abba a szobába, ahol az összes – a francia energiaellátás 80%-ának biztosítása során összegyűlt, 30 év alatt keletkezett atomhulladékot – tárolták. Ez a szoba nem volt nagyobb, mint egy kosárlabdapálya, és a tíz méter hosszú, egy méter széles hengerekben mégis elfért az összes hulladék, ami Franciaország áramszükségletének legnagyobb részét biztosította.

Az energia iránti kereslet egyre nő, hiszen a fejlődő országokban a születési ráta egyre magasabb, az itt élők közül egyre nagyobb azok száma, akik szeretnének kitörni a szegénységből és egy új (nagyobb energiaszintet igénylő) modern, normális életet kezdeni. A világ vezető hatalmai is egyre jobban felismerik az atomenergia szükségességét és hatékonyságát. Barack Obama az Amerikai Egyesült Államok Energiaügyi Minisztérium moduláris reaktorvásárlását méltatta, Kína és India pedig egyre több saját reaktort épít.

 


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére