Menu

Ki fedezte fel az atomenergiát?

Az atomenergiát egy francia fizikus, Henri Becquerel fedezte fel

Az atomenergiát Henri Becquerel fedezte fel.

 

Az atomenergiát egy francia fizikus, Henri Becquerel fedezte fel 1896-ban, egy véletlen folytán, mikor észrevette, hogy az uránium mellett tárolt fotografikus lemezek elfeketedtek, mint a röntgenezésnél használtak.

Antoine-Henri Becquerel 1852. december 15.-én Párizsban, Franciaországban született. Családjában hagyomány volt a tudomány művelése, így említésre méltó tudós volt nagyapja, Antoine-César Becquerel (1788-1878), apja, Alexander-Edmound Becquerel (1820-91) és fia, Jean Becquerel (1878-1953) is.

Tanulóévit a Louis-Le-Grand líceumban töltötte majd a École Politechnique-ben szerzett tudományos képzettséget és az École des Ponts et Chaussées-ban (1874-77) mérnöki tudományokat hallgatott. Oktatói és kutatói tevékenysége mellett évekig a Híd- és Útügyi Minisztériumban dolgozott mérnökként, 1894-től főmérnökként. 1876-ban tanársegédi kinevezést kapott az École Polytechnique-ben végül 1895-ben a fizikai tanszék vezetője lett. Emellett munkatársként dolgozott apja mellett a múzeumban, ahol apja halála után elvállalta a fizikus professzorságot.

Az atomenergiát felfedező fiatal Becquerel nem az atomenergiát vizsgálta először, hanem a síkban polarizált fény mágneses térben való elfordulását, amire Michael Faraday hívta fel a figyelmet. Ezt követően az infravörös sugárzással foglalkozott és többek között  azt vizsgálta, hogyan befolyásolja az infravörös gerjesztés különböző foszforeszkáló kristályok színképét. Így apja munkájának kiegészítéseként megvizsgálta néhány uránvegyület esetében az elnyelt fény és a kibocsátott foszforeszcencia (foszforeszkálás) viszonyát.

1896-ra Becquerel kiváló és köztiszteletben álló fizikus és a Tudományos Akadémia tagja.  Amikor1895 végén Wilhelm Röntgen felfedezte az utóbb róla elnevezett sugarakat Becquerel felfigyelt arra, hogy egy üvegből készült vákuumcső katódsugárnyalábbal fluorszcenssé tett felülete röntgensugarakat bocsát ki. Vizsgálni kezdte, van-e alapvető összefüggés a láthatatlan sugárzás és a látható fény között és, hogy gerjesztés hatására minden lumineszkáló anyag röntgensugarakat bocsát-e ki. Feltevésének bizonyítására foszforeszkáló kristályokat tett fényképezőlemezre, de azt előbb fényt át nem eresztő papírba burkolta, hogy csak a feltételezett röntgensugárzás hathasson az emulzióra. Néhány órára kitette a napfényre a kísérleti berendezést, hogy a szokásos módon gerjessze a kristályokat. Előhívás után a fényképezőlemezen ott volt az ásványminták árnyképe, a további kísérletekben pedig a kristály és a papírborítás közé helyezett fémpénz vagy jellegzetes alakúra vágott fémlemez árnyképe is. Becquerel a Tudományos Akadémia 1896. február 24-i ülésén számolt be erről a felfedezéséről, s megjegyezte, bizonyos uránsók különösen aktívak voltak.

A következő héten azonban azt kellett tapasztalnia, hogy az uránsók akkor is kibocsátották ezt az átható sugárzást, ha előzőleg nem voltak a napfényen, azaz nem foszforeszkáltak. Ezt az új jelenséget azzal a feltevéssel magyarázta, hogy a láthatatlan foszforeszkálásnak van egy hosszan tartó formája, így amikor nem sokkal ezután kimutatta a fémurán aktivitását, ezt a fémfoszforeszcencia egyedi eseteként értelmezte. A világ és maga Becquerel is csak akkor ébredt rá a felfedezés jelentőségére és vizsgálta az atomenergiát, amikor 1898-ban a radioaktivitást egy másik ismert elemben, a tóriumban is fölfedezték (Gerhard Carl Schmidt és tőle függetlenül Marie Curie is), majd új radioaktív anyagokat találtak, a polóniumot és a rádiumot (Pierre és Marie Curie, valamint munkatársuk Gustave Bémont).

1899-től két éven keresztül vizsgálta és megmérte a béta-részecskéknek – a sugárzás egyik alkotóelemének – az elhajlását elektromos és mágneses térben. Becquerel a sugárzás élettani hatását is vizsgálta és az orvosokat végül az ő cikke késztette kutatásokra, amelyben leírja, hogy a mellényzsebébe tett rádiumminta égési sebet keltett a testén; s ezek a kutatások vezettek el később a sugárzás gyógyászati alkalmazásához.

A radioaktivitás felfedezéséért Becquerel 1903-ban Curie-ékkel megosztva fizikai Nobel-díjat kapott.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Ionizáló sugárzás
Amikor felfedezték az ionizáló sugárzásokat…
Wilhelm Conrad Röntgen
Uránium használata a középkorban


Hozzászólások

ugrás az oldal tetejére